En …

En is csak egy majom vagyok a dzsungelben, aki megprobal ugy lavirozni a tobbi allat kozott, hogy ne essek semmi bantodasa. Ezt nevezik eletosztonnek.

A majmok tarsadalma fura kis kozosseg, nehez am megtalalni benne a helyed. Az iskolaban peldaul azok koze a kismajmok koze tartoztam, akik soha semmi “jonak” nem voltak elrontoi, logtak lianrol-lianra es bevallom az erjedt banant is megkostoltak nemegyszer mint, ahogyan en is megtettem, bar kevesbe intenziven mint majomtarsaim, ugyanis az en majompapam kicsit elfuseralt eltet latva, nekem elment tole a kedvem.

Kesobb, mikor mar kurkasznivalo majomlany lettem belecsoppentem egy tarsasagba, ahol sok ertelmes majom gyult ossze s altaluk nagyon sokat tapasztalhattam. Fura kis kozosseg volt az mert kicsit masabbak voltak mint a tobbi majom s ugye a massagot nehezen viseli a tarsadalom, ezert aztan veluk kapcsolatban az elt a koztudatban, hogy “azok a majmok tul sok erjesztett kokusztejet isznak”, “azok a majmok deliriumban elnek”, “azok a majmok ugy neznek ki mint Jezus” holott az igazsag az, hogy “azok a majmok” tizenevesen komoly konyveket olvastak, zenet komponaltak, nemegyszer Istenrol makogtak vagy eppen megvitattak a majompapaval es majommamaval valo aktualis nezeteltereseiket es megprobaltak megerteni a vilagot amelyben elni kenyszerulnek.

Mara nagyreszt hazas majmok lettek mind, elik a majmok megszokott eletet, mar nem hasonlitanak Jezusra, nem isznak annyi erjesztett kokusztejet, es a delirium is tovaszallt, viszont megmaradtak a konyvek, a zene es a joleso nagy makogasok.

En nagyon rossz kismajom voltam. Kepzeld egyszer loptam is a jatekboltbol egy sipot s mikor otthon megmutattam legujabb szerzemenyemet az anyukam ramadta a bojtos sapkamat, begombolta a kabatomat s elkuldott, hogy kerjek bocsanatot a majomnenitol s adjam neki vissza a nehezen megszerzett sipomat. Akkor ismertem meg a szegyenerzetet s mivel visszamenni nem tudtam a pironkodastol, hat ugy dontottem, hogy melto sirhelye lesz annak a sipnak a szokokut vize, hat nehez szivvel de megvaltam tole. Azota sem felejtettem el, hogy milyen a lopas miatti szegyenerzet, talan ezert nem veszem el soha ma sem azt, ami a mase.

Az igazsagerzetem is mar egeszen kicsi majomkent megmutatkozott, mikor “Erzsi bacsi” bekopogott hozzank s meggyanusitott engem azzal, hogy focizas kozben betortem a szobaja ablakat s, hiaba bizonygattam, hogy en meg csak meg sem tudom rugni a labdat, nemhogy ablakokat torogessek, nem tagitott. Ereztem, hogy gyulemlik bennem a duh iranta s kicsi majomkezeimmel meg tudtam volna olni ot, mert nem eleg, hogy meggyanusit, meg “hazudosnak” is tart engem. Ektelen haragomtol csak anyukam mentette meg, aki szeliden elmondta neki, hogy en akkor, mikor az o ablaka betorott epp szobafogsagban voltam, gondolom valami iszonyatos nagy gaztettem miatt.

Makacsagomra is koran feny derult, mert egyszercsak kipattant az agyambol, hogy nekem kell egy gorkorcsolya s mivel abban a pillanatban nem vasaroltak meg nekem, hat lelemenyessegemnek koszonhetoen “csinaltam” magamnak egyet, “majd en megmutatom nektek” cimen s azzal a labamra kotottem a kis jatekteherautot valami zsineggel s fulig ero vigyorral, teljes onelegultseggel szaguldoztam a hazunk elotti jardan … pontosabban szolva szaguldoztam volna de sajnos csak egyetlen egy darab kis tejesautom volt es ugye az sem birta tul sokaig a terhelest de bebizonyitottam, hogy en gurulni fogok, hat gurultam. Nehany nap mulva megkaptam a hon ahitott “csupamuanyag” szepsegesen szep kek gorkorimat, de akkor mar a kismajom masra vagyott.

“Az adott szo kotelez” cimu fejezetre sem kellett tul sokaig varnom, mert olyan 7 eves kismajom lehettem mikor sajat karomon tanulva a fejembe vestem.

Kincsesladam melyen ott lapult egy hatalmas narancssarga napszemuveg, olyan “dzsinalollobridzsidas”. Valamikor jobb napokat is megelhetett szegeny okulare de mire a birtokomba kerult valahol elhagyta az egyik szarat. Mit sem torodve narancssarga tunemenyem kis szepseghibajaval, buszken setalgattam az udvaron, akar egy pava mikor egyik lelki jo baratnom nyakaban felfedeztem egy gyonyorusegesen szep kalarist. Az olyan szep volt, hogy olyat en meg addig nem is lattam, csillogott-villogott a sok kis muanyag bigyo. Ugy dontottem, hogy napszemuvegemert cserebe elkerem a nyaklancot. Az alku annak rendje s modja szerint meg is kottetett, elhangzott az esku is, miszerint “csere-bere fogadom, tobbet vissza nem adom” s abban a minutumban gazdagabb lettem egy kalarissal s szegenyebb egy szaratol megfosztott csodas napszemuveggel.

Igen am, de estere meguntam a gyongycsodat s kullogtam visszaszerezni a napszemuveget de a baratnom begurult s letorte szegenynek azt az egyetlen szarat is. Ott hevert a porban az en jobb sorsra erdemes, szinesznos napszemuvegem s en latva kincsem haldoklasat megfogtam a kalarist s egyetlen mozdulattal szetteptem es ledobtam a porba. Ha megtartottam volna az adott szavam, akkor a kalaris talan meg most is ott ekeskedne a kincsesladam aljaban de igy se napszemuveg, se kalaris.

A konnyelmuseg is hamar ramtalalt.

Mar aprocska majom koromban is megmutatkozott ez a csoppet sem nemes tulajdonsag, mikor minden osszekuporgatott garaskamat sult gesztenyere, fagyira vagy eppen hazicsokira koltottem, nem gondolvan arra, hogy talan holnap az epp aktualis baratnoimmel elmegyunk a santa majombacsihoz gombocos fagyit enni s nekem ures lesz a zsebem. E tekintetben, bar megprobaltam csiszolni magamon az evek soran, nem valtoztam semmit. Sot. Ha azt lehet mondani, akkor sokkal rosszabb lettem ugyanis teltek multak az evek, felnottem s radobbentem, hogy nem csak a fillerekkel de az erzelmeimmel is konnyelmuen banok.

Tovabba:

a mertekletesseg fogalmat sajnos nem ismerem, a mindent vagy semmit elvet huen kovetem, megprobalok ugy elni a dzsungelben, hogy ne iteljek el egyetlen majmot sem, de csak azon megfontolasbol, hogy ne iteltessek, attol meg a velemenyem megvan. A kozonsegesseget kerulom, a nemes egyszeruseget becsulom, a segitseget meghalalom, a kozonyt nehezen viselem, mint, ahogyan a velt vagy valos baratok tamadasait is. Az oszintetlenseggel nem tudok mit kezdeni, gyulolom az eroszakot, nem kedvelem a ripacsokat, heteroszexualis vagyok de semmi bajom a homoszexualitassal. A vilag leghiubb majmanak tartom magam, akit tulzott szemermesseggel aldott meg a Miszissz. Sokszor jatszom el a magam melodramajat, sokszor kesek, a tobbi majomnak eloszor a kezet nezem meg, szeretem a kismamakat es nem annyira szeretnek szep lenni, mint inkabb bajos. Kedvelem az apoltsagot, ennelfogva taszit az apolatlansag. Hiszek a majmok Isteneben, de hitem gyakorlasahoz nincs szuksegem kozremukodo majmokra. Neha kiszamithatatlan es onzo vagyok, sajnos nem hianyzik belolem a gog es buszkeseg, neha nagyon lenezo tudok lenni. Tul sokat dohanyzom, tul sokat foglalkozom magammal, tulzottan megerintenek masok problemai. Gyulolom a porcelant es szeretem az uveget. Nem kedvelem a nagy meleget, mert megfoszt a komforterzettol. Fazos vagyok. Mostanaban egy kitomott bekaval alszom mert gyulolom az egyedulletet de inkabb egyedul, mint tarsas maganyban. Nem szeretem a hivalkodo szineket, kedvelem a nepmuveszetet, nem viselem tul jol, ha hatat forditanak nekem az agyban. Minden korulmenyek kozott szeretem megorzini noiessegemet ezert aztan neha kicsit merevnek tunhetek. Imadom a szinhazat es a jo irodalmat, kedvenc koltom Szabo Lorinc, kedvenc versem Az egy almai, szivesen hallgatok Mozartot. Elolvadok egy szal viragtol es az oszinte csokoktol. Odavagyok a meghitt percekert. Boven vannak hisztis pillanataim, hangulatember vagyok, imadom a Magyar konyhat es szeretnem latni Mexikot valamint Velencet.

Hat ilyen vagyok en, igy jellemeznem magam, talan ket fontos tenyezot nem emlitettem. Utalom, hogy iden 32 lettem, es ozvegy vagyok de mivel gyulolom a kifejezest a tovabbiakban maradjunk az egyedulallonal.

Folyt.kov.

Megiscsak …

Neha Miszissz Elet igen szelsoseges eszkozokhoz nyul annak erdekeben, hogy ratalaljunk a megfelelo utra, leterve ezaltal a helytelenrol. Mi megiscsak foggal-korommel ragaszkodunk valamihez ami teljesseggel lehetetlen, hiszen, ha Miszissz ugy dont, hogy nem, akkor az nem marad orokke, vagyis a sajat butasagunk miatt szenvedunk honapokon, eveken keresztul peldaul egy szamunkra kedves szemely elvesztese miatt, vagy kesergunk kihult szerelmunk hamujat piszkalgatva fel sem ismerve onmagunkban, hogy csupan egyetlen kis darab parazsat keresunk, amire aztan rafujhatunk s langra lobbanthatjuk a tuzet, jelenne teve a multat.

Csakhogy a mult soha nem lesz jelen es bar bizonyos esetekben a tortenelem ismetli onmagat valami megis mas lesz a jelenben mint a multban volt.

Optimalis esetben pozitiv fordulatot vesznek a dolgok s talan ket boldogtalan ember boldogga lesz egymas oldalan. Ok az okosabbik resze a “kihult szerelmet felmelegito emberfajtanak”, mert okultak a multban elkovetett hibakbol s torekedtek azok kikuszobolesere, mig a butabbik “kihult szerelmet felmelegito emberfajta” ugyanott folytatja, ahol annak idejen abbahagyta, kiteve magat ezaltal sok-sok keserves oranak, napnak, honapnak jelzem foloslegesen.

Tobbnyire ilyenkor makacsolja meg magat a mi kedves Miszisszunk, magara oltve legeslegtrivialisabb boxkesztyujet s egy akkora sallerrel ajandekoz meg minket, hogy elfelejtjuk azt is, hogy valaha szerettunk.

Fajdalmunkban osszekucorodunk, nyalogatjuk a sebet melyet a boxkesztyu okozott majd lassan araszolgatva elindulunk egy lepcsosoron melynek vegeben ismet a teljes “en” var rank.

Az elso lepcson a kovetkezo felirat all “megszakadaszivemannyirafaj” s a pofont elszenvedett szerencsetlen bizony sokaig hever azon a fokon, gyomortajekon valami fura erzessel, mely szorit, nem enged, mar, mignem keveske erejet osszeszedve felkuszik a masodik lepcsore, mely a “latnisemakarom” cimet viseli s mely lepcson megpihenve, lassan visszater bele az elet, kicsit enyhul a gyomortajeki szoritas, de meg nem enged teljesen, meg mar. Ekkorra mar van benne annyi ero, hogy negykezlab ugyan de egyszercsak a harmadik lepcsofokon talalja magat s elolvassa a kovetkezo feliratot “haromszorverivisszaludasmatyidobrogin” majd lassan felegyenesedik, megbizonyosodik arrol, hogy a gyomortajeki fajdalomnak mar nyoma sincs s bar meg erzi kicsit a marast, mar nem csupan az eletosztontol, hanem a sajat akaratatol vezerelve fellep a “nemerannyitazegesz” lepcsofokra. Itt tobbnyire megall egy pillanatra, visszanez a mogotte levo lepcsokre s eszebe jut a kozhely, hogy “ami nem ol meg, az csak megerosit”. Ezek utan egyetlen szokkenessel ujra a ringben talalja magat, melynek kozepen ott virit a felirat “en”.

Folyt.kov.

Mosoly …

SzK ritkan mosolygott. Mikor megismertem s eloszor kezet fogtam vele, o akkor sem mosolygott. A legtobb ember almosollyal az arcan rebegi ki a kozhelyet: “orvendek”. O nem tartozott a “legtobb ember” koze hiszen o volt SzK.

Elso pillantasra mogorvanak, sot, talan gorombanak tunt, de ugyanakkor volt a szemeiben valami rejtejes szomorusag es kedvesseg. Sotet pillai alol, neha latszolag unalmittasan szemlelte a korulotte folyo esemenyeket s csak akkor dobbentel ra, hogy figyel, mikor megszolalt s valoban ertelmesen szolt. Nem fecserelte a mosolyat mindenre s mindenkire de mikor megtette az szivbol jott s millio apro kis ranc jelent meg a kepen, nehany godrocskevel kiegeszitve.

En szerencses embernek mondhatom magam mert megismertem a huncut mosolyat s azt hiszem a kedveset is tapasztaltam nehanyszor de sajnos megvonta tolem a batorito mosolyt, ezert aztan, mikor kidolni keszultem, nem ereztem ot biztos tamasznak magam mogott.

Nem tudom, hogy ismered-e a bizalomjatekot, mikor hattal allsz valakinek s egyszeruen, anelkul, hogy magad moge pillantanal a karjaiba engeded magad, o elkap igy aztan semmi bajod nem tortenhet. En nem mertem elengedni magam de talan, ha kaptam volna egyetlen biztato mosolyt, akkor most is ott cseveresznek SzK karjaiban a kettonk kozos, zart es tiszta kis vilagaban.

Termeszetesen minden eremnek ket oldala van s nem kell tul melyre asnom magamban, hogy felszinre keruljon az az en, aki nagyon nehezen hisz, nehezen bizik es nehezen tarulkozik ki, gondolvan arra, hogy a teljes kitarulkozassal sebezhetobbe valik.

Volt egyszer egy ember, aki mindig fazott, ezert magara rangatott mindenfele rongyokat, zoknit, harisnyat, nadragot, kabatot, pulovert, kesztyut, inget, salat, kalapot es amit meg el tudsz kepzelni. Ki sem latszott a sok ruhabol, csak kicsi csillogo szemei jeleztek, hogy lelegzik odabenn valaki. A legtobb ember elviharzott mellette, mert azt hittek, hogy csupan egy kupac kopott ruha de aztan jott egy asszony, Turelem volt a neve, a kupacban felkutatta a fazos ember kesztyube zart jeghideg kezet, megfogta s hazavitte ot.

Otthon jol befutott, kesobb vizet forralt, beleontotte egy mosdotalba, odatette az ember ele s batorito mosollyal az arcan lassan lehuzta a kesztyujet. Kezet a meleg vizbe tette s egeszen addig mosta, mignem az jol-jol felmelegedett.

Fazosunk ezutan a kalapjatol, kabatjatol, cipojetol, saljatol mar onkent szabadult meg, de Turelem tobbet akart, azt szerette volna, hogy az a joember tobbet meztelensegeben se fazzek am tudta, hogy, ha hirtelen szabaditja meg hosszu evek alatt szinte hozzanott ruhaihoz, akkor a fagyhalalba kuldi ot.

Honapokon keresztul csak futott es futott a kicsinyke hazban, ahol egyre melegebb lett. Szamara mar-mar elviselhetetlen volt a hoseg, mikor egy nap az ember gyongyozo homlokkal eleallt. Tekinteteben meg mindeg ott volt a hidegtol valo felelem szikraja am akkor Turelem ramosolygott, odalepett hozza s kedvesen elkezdte ot kihamozni ruhaibol. Eloszor az inget vette le rola, majd lassan, nem surgetve fazos emberunket, megfosztotta ot minden darab rongytol egeszen addig mignem egy napon az ott allt meztelenul es csak mosolygott. Mosolygott, mert erezte a boren a szoba meleget s furcsamod tetszett neki az erzes, kesobb a langyos viztol kicsit megremult, de Turelem ramutatott a kupac ruhara s igy szolt hozza: “a ruhaid itt lesznek, biztonsagot nyujtanak szamodra, barmikor magadra oltheted oket ujra, de en a kesobbiekben is itt leszek s csak azzal fogok foglalkozni, hogy melegen tartsalak. Tobbe nem fogsz fazni.” – majd batorito mosollyal az arcan odament a tuzhelyhez s jol megrakta azt szaraz faval.

SzK nem tudott engem teljesen levetkoztetni, pedig alapjaban veve egy turelmes es szelid ember volt s tudom, hogy rendelkezett minden olyan tulajdonsaggal ami egy embert jova varazsol. Azert, hogy nem pillanthatott meg engem teljes mezitelensegemben, azert nem pusztan o a felelos, hanem eppugy en is, mert tulsagosan ragaszkodtam a kopott gonceimhez, tul sok volt bennem a felelem, hogy megiscsak fazni fogok Mellette.

Ordogi kor ez s nem tudom mikor valik spiralla, hogy egyszer kilephessek belole, de talan, ha Miszissz Elet egyszer jo kedveben lesz, s en is ugyesen fogok nyalni, akkor elfogadom majd a mezitelensegemet, a teljes valomat.

Addig mig ez megtortenik, tovabb setalgatok az oreg holggyel, ugyan mar nem teljesen feloltozve de azert meg jokora adag ruhaval magamon s megprobalok ugy velekedni SzK-val valo kapcsolatomrol, hogy nem volt abban semmi rossz csupan akkoriban mindketten ugyetlenul nyaltunk, ennelfogva a kapcsolatunk is ugyetlenne lett, csetlo-botlo s bar ott lapult bennunk a szandek, hogy felmelegitsuk egymast, valahonnan megiscsak besuvitett a hideg szel.

Folyt.kov.

Szepseg …

KK egyszer azt mondta nekem, hogy csunya ember nincs, mindenki szep valakinek. Na igen, de mi van, ha valaki belulrol is csunya? – szoltam neki vissza. Akkor maga melle ultetett es elkezdett nekem magyarazni.

“Ami szamodra ellenszenves az mast vonzhat, ami neked nyersnek tunik az valaki mas szamara izletes. Te peldaul utalod az almat de nezd mennyien szeretik.”

Dobbenetes, hogy KK milyen ugyesen tudott ervelni, nem igaz?

Miszissz Elettel egyutt uldogeltunk egyszer egy folyo partjan s csak bamultuk a vizet, elmelkedtunk, furcsamod mindketten az o dolgaival voltunk elfoglalva, mert valamifelekeppen ugy tekeri-csavarja az ugyeinket, hogy mindig vele legyunk lekotve.

Egy fiatal parra lettunk figyelmesek, akik nagyon lassan szinte araszolva kozeledtek felenk, mikor mar egeszen kozel ertek hozzank, csak akkor jottunk ra, hogy mi a lassusag oka. Kettejuk kozul a lany bicegett, ezert haladtak lassan.

Gyonyoru teremtes volt, hatalmas nagy barna szemekkel, szepen ivelt ajkakkal, tekintetebol sugarzott az ertelem es az eletorom.

Lassan levettek ruhaikat, latszott rajtuk, hogy furdeni keszulnek mikor mely megdobbenessel tapasztaltam, hogy a lany nadragja egy muvegtagot rejt, melyet abban a szempillantasban el is tavolitott magarol. Hianyzott az egesz jobb laba.

Nehezkesen felallt, karjait kedvese nyakaba fonta, aki atolelve ot elindult vele a viz fele, leultette egy nagyobbacska kore s olyan gondosan, olyan kedvesen, olyan finoman kezdte mosni a lany csonka labat, hogy az embernek elszorult tole a torka.

Soha addigi eletem soran nem lattam meg olyan szepseget, nem tapasztaltam olyan onzetlen szeretni tudast mint akkor, soha nem hittem, hogy Miszissz Elet megengedi barkinek is, hogy ekkorat nyaljon. Annak a lanynak megengedte, hiszen minden ketseget kizaroan ot onmagaert szerettek s elfogadtak. A fiut is nagyon kedvelhette a Miszissz, mert megaldotta ot a teljes elfogadas kepessegevel, elinditva ot a nemeslelkuseg fele vezeto osvenyen.

Mindez nagyon reg tortent, megis minden pillanatara elenken emlekszem, talan azert mert megerintette a lelkem s mosolygasra kesztette azt.

Folyt.kov.

Harmonia …

Miszissz Eletnek egy nap jatszadozni tamadt kedve, ezert elovett egy fiubabat s egy kislany babat, eletet lehellt belejuk s teljesen tapasztalatlanul letette oket egy utnak a ket vegere. Tortent mindez valamikor meg az 1920-as evekben.

A ket baba mikor magahoz tert elindult az uton, fogalmuk sem volt arrol, hogy mi varja oket a masik oldalon csak azt ereztek, hogy menni kell, hat mentek. Azon az uton senki mas nem poroszkalt csak ok ketten, igy aztan varhato volt, hogy elobb-utobb egymasba botlanak. A fiubaba ugyesen kerulgette az ut buktatoit, nem is volt rajta egyetlen karcolas sem, mig a kislany ugyetlenul setalgatott az ismeretlen tajat bamulva, emiatt aztan ossze is szedett nehany horzsolast. Nem voltak mely sebek, de kicsit sajogtak es nehany csepp ver is megjelent apro terdecskejen.

Mentek, mendegeltek mig egy szep oszi napon egymasba nem botlottak. Furcsan szemlelgettek egymast, neman ismerkedtek majd azon kezdtek el gondolkodni, hogy merre induljanak tovabb? Jobbra nem mehetunk – szolalt meg a kislany, mert en onnan jovok, s arra semmi nincs. Balra sem mehetunk – mondta a kisfiu, mert en pedig onnan jovok es arrafele sincs semmi, marpedig latom, hogy verzel, kotszert kell szereznunk. Nehany percnyi tanakodas utan ugy dontottek, hogy elhiszik azt amit a masik mond, ezert letertek az utrol s elkezdtek kitaposni egy osvenyt maguknak.

Furcsa vilagba csoppentek, melyben szesztilalom volt ugyan de a viragzo feketekereskedelemnek koszonhetoen barki barmit megkaphatott. Ket kis butank tagra nyilt szemekkel bamulta az ismeretlent. Hirtelen furcsa hangokra lettek figyelmesek, melyek hasito, visito, sikito hangok voltak aztan nehany meter utan megpillantottak a hangokhoz tartozo kepet. Sok furcsa kis baba gyult ossze egy tisztason, minden babanak a kezeben pohar, uveg volt. Hasonlitottak ugyan rajuk, de veluk ellentetben azok a babak butan mosolyogtak. Egyikhez is, masikhoz is odamentek s csondesen kotszert kertek toluk de azok mosolyogva, mit sem torodve az apro leanyka verzo terdevel, csak poharakat nyujtottak nekik, vagy uvegeket.

Ezzel nem tudunk mit kezdeni, de koszonjuk - mondta a kisfiu s bekesen atkarolta a kislany babat, igy mentek tovabb az uton, mignem egy aprocska patakhoz ertek. A kisfiu leultette a kislanyt a patak szelere, lemosta terderol a vert, majd bekesen lefekudtek. Megfogtak egymas kezet es elkezdtek jatszadozni. Furcsa jateka volt az a kezeknek. Ket vekonyka kar, ket hofeher kis tenyer, egymasba kulcsolodo pici ujjacskak. Neha a kisfiu zarta tenyerebe a kislany oklet, par perc mulva pedig mar a kislany vigyazott a fiucska kezere, majd karjaik osszefonodtak, szetvaltak de egy lehelletnyit mindig ereztek a masikat.

Miszissz Elet ekkor dontott ugy, hogy mar nincs kedve tovabb jatszadozni. Finoman magahoz emelte a ket aprosagot s visszatette oket a jatekai koze. Azt hiszem jol dontott, mert az egymasba kulcsolodo pici ujjacskak utan, kicsiny csokok kovetkeztek volna s akkor mar ez a tortenet nem a harmoniarol szolna s nem lenne ennyire szep.

Folyt.kov.

Korulottem …

Muanyagba zart konzumvilag

Benne fogyaszto Titanok, fogyaszto Titanillak

Akik muanyagbol gyartjak maguknak az esztetikat

En lenni okos, mondjak, s kinevetik a stilisztikat

Szignoikkal becsulik a statisztikat.

Mocskos jatekra hasznaljak a szep erotikat

Tapsukkal gorcsosen vedik a retorikat

Helyettuk gepek komponaljak a szimfoniat

Talan ezert gyulolik a konszonanciat

Igy aztan soha nem ismerik meg a teljes harmoniat.

Folyt.kov.

Lehetosegek …

SzK eletembe valo toppanasaig en abban a hitben eltem, hogy engem mindenki kedvel s, hogy a rolam alkotott kepuk tulajdonkeppen nagyon is pozitiv de szerelmem derek kozbenjarasaval ra kellett jonnom, hogy nem is.

Miszissz Elet ott volt mellettem mindvegig de nagyon csondesen szemlelte az esemenyeket.

Tortent egyszer, hogy SzK hatalmas nagy csomaggal erkezett haza, melyet komor arccal letett elem s elkezdte kibontogatni. Egy olyan tukorrel ajandekozott meg, melyet o keszitett mas emberektol ajandekba kapott apro kis tukordarabkakbol. Volt kozotte haromszog, negyszog, hatszog, paralelogramma es azt hiszem, hogy kepes lett volna elfogadni egy kup alaku darabkat is, de vele ellentetben az emberek tudtak, hogy a tukor az sik s mar nagyon atlatszo lett volna a trukk. A legfontosabb tudnivalo ezekrol a kicsiny darabkakrol az, hogy minden oldaluk vagott, szurt, felsertett. Ha beleneztem egy apro kis tukorbe, akkor latni veltem peldaul az orrom hegyet de semmi mast.

Mivel emberunk igen otletgazdag szemelyiseg, arra gondolt, hogy osszeragasztgatja a sok apro kicsi tukrot es mar mint egyseges egesszel megajandekoz engem vele. Igy is tett. Furcsa mozaikot lattam magam elott, mert, ha nem tudott osszeilleszteni ket darabkat, akkor raragasztotta egyiket a masikara.

Odaallitott engem remekmuve ele s annyit mondott, hogy “nezd meg magad, ez vagy te masok szerint”. Erdekes kep tarult elem, en voltam de megsem voltam en. Az illesztesek miatt megtort az egesz, elotlodtak egymastol az egyebkent hamronikus reszek, orrom a szemem helyere koltozott, szemem a koponyam oldalan kezdett lassan lassan konnybe borulni, fulem pedig az ajkaim helyen hallgatta vegig azt, hogy hogyan is jutott o hozza ezekhez a kis darabkakhoz es mivel ket karom a labam helyerol tukrozodott vissza hiaba is szerettem volna befogni a ket fulem, keptelen voltam ra.

Ezek utan SzK ugy dontott, hogy soha tobbe nem nez ram. Csak a remekmuvevel foglalkozott en pedig idovel rajottem, hogy az egesz mogott tuljadonkeppen a Miszissz all s, hogy ezzel az egesszel csak lehetoseget adott nekem arra, hogy vegre szembesuljek azzal a nehezen elfogadhato es fajdalmas tennyel, hogy SzK valojaban nem is szeret s bizony vannak korulottem olyan emberek, akik rosszak.

Folyt.kov.

Jovo …

12 evesen meg nemigen volt jovokepem, csak annyit tudtam, hogy allatorvos akarok lenni s eme elhatarozasom mellett ki is tartottam ugy 16. eletevemig amikoris Miszissz Elet ugy dontott, hogy nem ez a nekem megfelelo jovo, ezert aztan rendelt mellem egy olyan biologiatanart aki akkora eloszeretettel turta az orrat orakon keresztul, hogy az aznapi uzsonnankrol szandekosan megfeledkezve, hanyatt-homlok menekultunk az orairol minek kovetkezteben meg ma sem tudom, hogy a bibe a lany avagy a porzo es ugye szegenyes biologiai ismeretekkel az emberbol nehezen valik allatorvos. Igy nem lettem en Missz Dulitle.

1. jovorol alkotott kepem tehat Miszissz Elet kozbenjarasaval kilove.

19 evesen jott a kovetkezo ihlet s “Szocialis munkas leszek” felkialtassal beastam magam a psihologiaba s jo sok tanulas utan, Miszissz oldalan elmentem a Kincses varosba szerencset probalni de Miszissz ismet kibabralt velem mert mindent talaltam, csak szerencset nem. A szocialismunkasokositointezetbe ugyan nem vettek fel, de a sok ejszakai tanulasnak koszonhetoen megkaptam eletem elso kenyelmetlen orrparnakkal ellatott okularejat, melynek olyannyira orultem, hogy amint kezbe vettem elfogott a siras, hogy “miert kell nekem nemlatni es kulonben is, milyen dolog az, hogy en okosodni szeretnek es masok nem engedik?”

Talan ez adta az erot ahhoz, hogy meg egy evig bujjam a konyveket s masodszorra is nekifussak a szerencseprobalasnak. Igy jutottam el eloszor a “szocialismunkasokositointezet” falaig, merthogy elso lettem azalatt a bizonyos vonal alatt, majd kesobb elsokent leptem keresztul azt a bizonyos falat, de akkor mar nem volt kedvem az egeszhez ezert Miszisszel egyutt hazajottem. Hat, igy nem lett belolem Terez Anya.

2. jovorol alkotott kepem is kilove es mivel tobb zsenialis otletem nem volt ezert ugy dontottem, hogy nem leszek semmi.

Igy lett tehat belolem semmi s ebbe Miszissz Elet is boldogan beleegyezett.

Most nehogy azt hidd, hogy semminek lenni az semmi, mert oriasit tevednel. Semminek lenni az igenis valami hiszen, ha valaki semmi, akkor barmi lehet viszont ha valaki valami, akkor valami. Peldaul, ha valaki mondjuk orvos, akkor orvos es soha nem lesz mas. Persze megtortenhet, hogy az orvos atkepzi magat s elmegy komuvesnek, de, ha nem haragszol az esetek elenyeszo szama miatt ezen most angolosan atsiklom.

Egy szo mint szaz huszonakarhanyeves koromra semmi lettem s ezzel Miszissz Elet megnyitotta elottem a lehetosegek tarhazat.

Folyt.kov.

Aldas …

Nehogy azt gondold, hogy az aldasert nem a Miszissz a felelos, mert akkor menten megbillogozlak a naivsag jelevel s nezheted magad.

Tortent egyszer, KK tavozasa utan nehany honappal, hogy barmennyire is igyekeztem jol nyalni, valahogy nem jutottam egyetlen csoppnyi tejfolhoz sem, de meg a legsavobb savot is megvonta tolem Miszissz Elet ezert aztan erom kezdett elfogyni s egyre gyerebben jelentkeztek nalam a nyalasi szandekok, melynek egyenes kovetkezmenye lett, hogy kezdtem kiszaradni.

Ajkaim cserepesek voltak, arcom beesett, szemeimnek sem volt mar semmi csillogasa es akkor Miszissz Elet elkuldte az aldast nekem, nehany betoro, majd par hettel kesobb 1-2 tolvaj kepeben.

Akkori szobam igen csondes kis hely volt, es bar mar tartottam a kapcsolatot a kulvilaggal, megpedig egy Szinhaznak nevezett intezmenyen keresztul, kis lakomat nem dulta fel kocsmazaj sohasem, barati beszelgeteseknek sem volt fultanuja szinte soha, csak en eltem benne s az emlekeim. Jol megvoltam a fenykepekkel, egy teljesen lehangolodott, elhagyott gitarral, szep szavakkal teleirott leveleimmel es egy Zoran kottafuzettel, melyet KK gyakorta lapozgatott.

Igy eltunk ott kozosen, bekeben, nyugalomban es ugye a teljes kiszaradas szelen mikor egy nap arra lettem figyelmes, hogy avatatlan kezek turkaltak az emlekeim kozott s olyannyira megtettek, hogy KK fenykepet osszetorve talaltam s a szinten KK-tol kapott minden ekessegem odaveszett. Egyetlen zokszo nelkul osszeszedegettem az uvegszilankokat, KK torott kepet visszahelyeztem a polcra es mivel akkor mar doktoralhattam volna mind cinizmusbol mind pedig szarkazmusbol hat csak legyintettem es ennyit mondtam: “Miszissz, most aztan buszke lehetsz magadra” s kozben arra gondoltam, hogy soha tobbet nem nyalom ot, inkabb ehenpusztulok. Az oreg holgy nagyon megsertodhetett, mert nehany hettel kesobb fejemre kuldte a soron kovetkezo aldast a tolvajok kepeben, akik, mivel ekessegem mar nem volt, ha vittek minden mast. Igazan nemeslelku tolvajok voltak, mert nehany fehernemut ott hagytak nekem, gondolvan arra, hogy megsem jarhatok pucer seggel orszag-vilag elott.

Akkor dontottem ugy, hogy beintek Miszissz Eletnek es akkora fityiszt mutattam neki, hogy meg nekem is nehez volt felemelni.

Elhataroztam, hogy sajat maga ellen forditom a fegyveret s ahelyett, hogy sajnaltam volna magam a tortentek miatt, megprobaltam aldaskent kezelni nyomorusagos helyzetemet.

Szeliden belemosolyogtam a Miszissz arcaba majd odahajoltam hozza s csondesen a fulebe sugtam, hogy: “eltuntek az emlekeim, nincs multam de van jovom!!!”

Folyt.kov.

Miszissz Elet …

Az oreg holgyrol olyan beszelni, mint elmutogatni Mozart Varazsfuvolajat, vagy szavakba onteni az Ejkiralyno ariajat, vagyis teljesseggel lehetetlen. No nem azert mert nem talalunk szavakat, hanem azert, mert a tegnap szavai a ma Miszisszere mar reg nem jellemzoek ugyanis mikor azt hiszed, hogy mar kezded megismerni, kiismerni ot, akkor ujabb meglepetessel szolgal neked s olyan oldalarol mutatkozik be, amelyrol addig azt sem tudtad, hogy letezik.

Nem tudni mikor, honnan erkezett s azt sem, hogy meddig marad. Csak azt tudjuk, hogy nalunk mikor kopogtatott be eloszor de arrol mar nem szol a fama, hogy mikor fogja megunni szemelyunket. En 32 eve ismerem ot, ezzel szemben nagymamammal mar 86 eve setalgat de szerintem azt mar nagyon unja hiszen a nagyikaval mar nem tortenik semmi.

Egyszer leultem beszelgetni vele, akkor tudtam meg, hogy valojaban neki semmi baja az idosebb emberekkel, pusztan mar nem tudja attekinteni a listajukat, mert az olyan hosszu. Igy azt sem tudja egy ido utan, hogy mibol mennyit ajandekozott nekik. Az 50-60 eves emberek listait, nem kitoro lelkesedessel ugyan, de meg bongeszgeti Miszissz Elet s olykor-olykor meg is lepi oket, egy kellemes, vagy kellemetlen tortenessel de mire ez ember eleri a 70-et a Miszissznek elmegy a kedve a keresgelestol s fakepnel hagyja az illetot. Persze azert ritkan ezutan is meglatogatja oket, peldaul a szuletesnapjukon, mikor az egesz csalad mosolyogva nezi a 70 eves papat amint kipirult orcaval orul egy uj hazipapucsnak, vagy mikor megpillantjak dedunokajuk apro orrat, mely megtevesztesig olyan mint az ovek vagy mikor a karacsonyi asztalnal ott az egesz csalad s az idos hazaspar megelegedessel nez vegig rajtuk, hogy lam-lam a mi gyerekeink, de azt hiszem ezzel ki is merul Miszissz Elet 70 evesek iranti erdeklodese.

Termeszetesen arrol sem szabad megfeledkeznunk, hogy a fiatalok sokkal energikusabban nyalnak, tobb erejuk van ennelfogva aztan sokkal tobb tejfolhoz jutnak mint idosodo embertarsaik. Csak kepzeld el, hogy rajtvonalhoz allitasz egy 30-as es egy 70-es ferfit s a startnal varja oket a tejfol. A 30-as mar a loves eldordulese utani pillanatokban tejfolben uszik, mig a 70-esnek csak az illata jut.

Hat ilyen a mi Miszisszunk, neha onzo, neha kedves, neha leha, neha rendes, neha ad, maskor elvesz.

Az egeszen biztos, hogy talpig no, ennelfogva megvan benne a kurvalkodasra valo minden hajlam. Finoman otvozodik benne a rafineria, a huncutsag, a szeleburdisag az allhatatossaggal, oszinteseggel, nyitottsaggal, a josag a gonoszsaggal, megis azt mondom, hogy Isten aldja azt az otvosmuveszt aki nekunk adta ot.

Folyt.kov.

Szeretnek lenni …

50-60-70 evunk alatt nagyon sokmindenhez, sokmindenkihez vonzodunk. Kepzeld el, olyan emberek is vannak, akik a sajat nemukhoz vonzodnak (wwwwwwwoooooowwww, most pillogjatok csak hatalmas szemekkel)

Nos hat, viccet felreteve, en egy jozan paraszti esszel gondolkodo venember szeretnek lenni, nagy tomott bajusszal aki a kovetkezokeppen velekedik:

“ kiskezitcsokolom, nem ertem en, hogy ugyan me’ siritik itt ezek az tanult emberek a sok beszidet, tudja draga sok beszidnek sok az alja, oregapam is megmondta. A beszidbu meg nem il az embor. A munkabu, abbu igen. Meg osztan nem tuggyak magacskaaek, hogy asszon kell a hazho ahun leginyembor lakik es szep dalia oda, ahun bimbozik a jany. Ez a bodogsag, nem a magok emancipaja. Eeeeeeeeejjj, hunnan is tudhatnak maguk ott a civilijoba, miko man az Istenne’ kopogtatnak, oly magason laknak. Ha’ maguk man nem ismerik az anyafodet. Pedig a fod, a draga anyafod, meg a Riska a hatso udvarba, az en draga kicsi asszonkam a konyhaba s a Szentiras a szekreterbe, ez a bodogsag kerem alassan”

Ez az ember valoban boldog, mindene megvan. Hat, ilyen szeretnek lenni. De kit erdekel az, hogy en milyen szeretnek lenni? Mert a Miszisszt minden bizonnyal hidegen hagyja ugyanis a jozan paraszti esz meg csak-csak meglenne, de venember helyett 32 eves no vagyok akinek meg csak bajusza sincs s mostansag szomorkodom is emiatt eleget, mert, ha en ferfi lennek az elso no akit megkornyekeznek az Miszissz Elet lenne.

Folyt.kov.

Szannisajnalnivaloemberek …

Batran ki merem jelenteni, hogy Miszissz Elet imad. Naprol-napra tobb es tobb jo tanaccsal lat el engem s, ha igy folytatja, akkor en leszek a legbolcsebb oregasszony a vilagon.

A minap is odaallt elem s a kovetkezoket mondta: “megyunk. Megmutatom neked a szannisajnalnivaloemberek diszpeldanyait” azzal karonfogott es elvitt engem egy barlangba. Furcsa kis barlang volt, szurke, kopott, dohos, telistele buta gondolatokkal, pajzan sohajtasokkal, meg merem kockaztatni, hogy kellemetlen hely volt. Itt eltek a szannisajnalnivaloemberek. Latszolag ugyanolyanok voltak mint en vagy te, rendelkeztek ket kezzel, ket labbal, volt orruk, szemuk es sajnos szajuk is, mely be sem allt.

“ en tobbnek szeretnek latszani mint ami valojaban vagyok”

“ engem nem erdekel mas, csak sajat magam”

“ en tudom, hogy fajdalmat okozok szorakozasbol, de fajdalmat okozni jo erzes”

“ itt vagyok, kinek kellek hat?”

“ en nem akarom ismerni az emberseget”

“ en akarok a legmagasabb fara maszni” – hangzott el a szajukbol a masodpercek toredeke alatt millioszor, csak arra nem gondoltak, hogy minel magasabbra masznak, annal tokeletesebben latni a segguket es ugye az ember a pucer feneket nem szivesen mutogatja a vilagnak, dehat ok voltak a szannisajnalnivaloemberek. Ha azt mondom, hogy enkozpontuak voltak akkor talan finoman fogalmazok s talan nem elegge pejorativan. Ugyanis ha arra gondolunk, hogy az eletunk koncetrikus korok egymasutanja es ugye a legbelsobb kor mindig az en, csak aztan kovetkezik a csalad, karrier, baratok stb, akkor az enkozpontusag nem is olyan negativ fogalom. Vagyis a szannisajnalnivaloemberek, nem azert rosszabbak mert az en fontos szamukra, hanem azert mert annyira butak, hogy az enkozpontusagot rosszul talaljak a vilagnak amivel aztan mi gyarlo emberek nem tudunk mit kezdeni ezert nem is ertunk szot veluk, igy maradnak egymasnak ok s a sajat barlangjukban, egymassal soha egyetlen emberi szot nem valtva leelik 50-60-70 evuket anelkul, hogy megismernek Miszissz Elet igazi enjet, hogy hallanak csilingelo kacagasat, hogy latnak olykor-olykor banatos szemeit.

Miszissz Elet nem engedte meg, hogy tul sokaig tartozkodjak a barlangban arra hivatkozvan, hogy erzelem es ingerszegeny kornyezet az nekem de meg most ott van orromban az illatuk, latom ures tekinteteiket, erzem ketsegbeesett kapaszkodasukat, mellyel mind magasabbra masznak azon a kepzeletbeli fan mikozben azt hiszik, hogy ettol majd nagyobbnak tunnek.

Ekkor dobbentem ra, hogy milyen nem szeretnek lenni.

Folyt.kov.

Szomorusag …

A szomorusag kulonos elegye a lelki es fizikai fajdalomnak s en ugy velem vannak fokozatai. Mert szomoru az ember akkor is, mikor kedvenc aranyhala belefullad a vizbe, vagy mikor a csalad kedvencenek Bodri kutyanak torkan akad a gumicsirke de a vegtelen szomorusag allapotabol visszavergodni oda, hogy ismet legyen kedved a Miszissz oldalat nyaldosni, hogy bar egy csoppnyi tejfol neked is jusson, no keremalassan, az embertprobalo.

KK elment s tudtam, soha nem jon vissza. Teltek a napok hetek, honapok. A Miszissz meg mindig nem tudta elhagyni a szoba sarkat s neha szantam ot, mert neki meg csak az emlekezeteben sem elt az anyai simogatas. El-elkaptam egy-egy pillantasat amint konyorogve bamult ram, hogy erintsem meg ot, hogy jelezzem, akarom, hogy velem legyen, hogy nem szeretnem megszakitani a vele valo kapcsolatot de abban a helyzetben nekem nem volt kedvem nyalni. Csak ucsorogtem es minden idegszalammal arra gondoltam, hogy KK bekesen uldogel egy hatalmas felhon, kezeben pecabotjaval s megprobalja kihalaszni mellolem a rosszat. Hogy vigyaz ram.

Ettol a gondolattol aztan meg szomorubb lettem, s mivel mar nem volt hova tovabb suppedni, hogy senkit ne lassak, hat elkezdtem felrakosgatni emlekeim teglaibol azt a bizonyos falat magam kore. Jo komuvesnek bizonyultam, ugyanis sokan jottek, kopogtattak, doromboltek s vegul bombaztak de az en fajdalmas emlekeimbol emelt falat nem tudtak atszakitani, igy en tovabbra is ott eltem sajat kis emlekeim kozott mignem egy napon az apukam leult a fal tovebe es bekesen meselni kezdett. Csak meselt es meselt nekem s en azon vettem eszre magam, hogy feny szurodik be emlekeim falan. Tobbet nem kopogtattak, nem doromboltek, nem bombaztak csak jottek: baratok, ismerosok, kedves emberek. Mindannyian leultek a falam tovebe es csondesen meseltek nekem.

Az aprocska resen egyre tobb feny szurodott be, mar lattam az engem korulvevo embereket es egy szep napon megjelent Miszissz Elet, kisse megviseltnek tunt de mar halvany mosollyal az arcan kinyitott elottem egy ujabb ajtot es ezt mondta: “ indulj, megajandekozlak teged a felejtes kepessegevel”

Felejtes …

Sejtettem, hogy ugyesen nyaltam, mert ugye a Miszissz nem ajandekozgat “csak ugy ni”.

Edes terheimmel, fajdalmas emlekeim falat hatrahagyva elindultam a nyitott ajto fele de nehany meternyire tole megtorpantam. Vajon szerettem-e igazan KK-t, hogy ilyen “konnyen” otthagyom a szobankat? Vajon tisztesseges-e reszemrol, hogy elfogadtam a felejtes kepesseget?

Magamba roskadva ultem kozos eletunkben mar egyedul, elkezdtem osszekotorni a fajdalmas emlekekbol emelt falam maradvanyait s akkor Miszissz Elet olyat tett, amit maig alig hiszek el. Az elottem levo harom ajtobol kettot kinyitott s megmutatta mi is van mogotte. Itt is, ott is en voltam. Az elso ajto mogott egy fuldoklo en-t pillantottam meg. Gyonge karjaimmal ketsegbeesve csapkodtam mindhiaba. Aztan hirtelen eltuntem a mocsok, a bun, a rosszasag posvanyaban. A masodik ajto mogott bekesen nyaltam a Miszissz oldalat s meg is kaptam erte a jutalomtejfolt.

Tetovan a harmadik ajto fele neztem majd elindultam, hogy kinyissam. Miszissz Elet csondesen mosolygott, atkarolt engem s a szeme beszelt helyette. Tudtam mar, hogy, ha bemennek a harmadik ajton, akkor talalkoznek KK-val de KK bezarkozott s nem engedett be az ajtajan. Rajottem, azt szeretne, hogy orokke jo viszonyban legyek a Miszisszel s, hogy ezutan mindig ugy nyaljak, hogy csak tejszint kapjak.

Ismet szedelozkodtem s edes terheimmel megrakodva, a felejtes kepessegevel felruhazva beleptem a masodik ajton de mar tudtam, hogy csak a rosszat kell felejteni, a szepet es jot el kell raktarozni. Igy szomorkas, esos delutanokon elo tudjuk kutatni magunkbol s kedvesen rajuk tudunk mosolyogni, mert orom visszagondolni a szep pillanatokra.

Orom …

Ha jol nyalsz, akkor bizony Miszissz Elet megmutatja neked, hogy mi is a valodi orom.

KK tavozasa s maganyom hatrahagyasa utan eletem nagy dontesehez erkeztem. Elhataroztam, hogy en leszek a legugyesebben nyalo ember a foldon es arra az elhatarozasra jutottam, hogy Miszissz Elet lesz a legjobb baratom. Tegyen barmit ezutan, en csak mosolyogni fogok ra. Jelzem ezen dontesemnek teljesen materialis oka volt ugyanis elfogytak a konnyeim. Nemes egyszeruseggel: nem tudtam mar sirni, es mit tesz az ember, ha nem tud sirni? Hat persze, hogy nevet. S en nevettem, bele a Miszissz arcaba. Idovel felfejlodtem aztan arra a szintre, hogy magam is elhittem, nevetesem belulrol fakad s bar tudtam, hogy ezt nevezik onamitasnak, megis jobb volt mint sajnalni magam s elviselni masok sajnalatat hiszen az emberek szeretnek sajnalkozni. Mennek az utcan, megpillantanak egy kerekesszekes kisfiut s azt mondjak “jajj szegeny”. Ez csak azert van, mert nem tudjak, hogy az a kisfiu millioszor erosebb s kitartobb mint ok. Azert nem tudjak, mert nem is kivancsiak ra, akkor miert is szannak, sajnalnak egy olyan embert aki nem erdekli oket?

En nem voltam kerekesszekes kisfiu, nemi hasonlosag megis volt kozottunk. O is rokkant volt es en is, o fizikailag, en lelkileg. Ezt a rokkantsagot hasznaltak ki a libak modjara totyogo emberek akik gagogasa mai napig itt lakik a fulemben. Sajnalom, hangzott el nap mint nap s en semmire nem vagytam jobban mint arra, hogy visszakerdezzek “ugyan mit sajnalsz”, de hiszem, hogy hiaba tettem volna ezert inkabb kinyogtem a kozhelyet: koszonom.

Mikor mar az en rokkant lelkem megtelt masok irantam tanusitott sajnalataval s ereztem, hogy egyetlen koszonomot sem birok kinyogni, akkor jott a felismeres: nevetnem kell, de olyannyira kell nevetnem, hogy eleredjenek a konnyeim, mert akkor el tudok mogejuk rejtozni es, ha kacagva konnyezel, akkor senki nem sajnal.

Igy szabadultam meg a szanakozo, sajnalkozo libaktol s en orultem, hogy kikerultem a “szannisajnalnivaloemberek” csoportjabol.

Folyt.kov.

folyt. kov.

Az elet ismet igazolt engem, vagyis, nem fenekig tejfol s, neha arra kenyszerit minket, hogy nyaljuk kicsit az oldalat, melyen jelzem, azert nyomokban talalhato nemi laktoz, de azt a legtobb joindulattal sem lehet meg csak tejfolkenek sem nevezni.

Mindegy, ez mar csak egy ilyen jatek s buszke ember jatsza ezt az eletnek nevezett, neha tarsas, neha egyszemelyes jatekot s, ha eletben szeretne maradni, akkor jo melyre nyal.

“Miszissz Elet, en most nyalom kegyedet, kerem orvendeztessen meg keveske tejfollel” – hangzik el nap mint nap a mondat kozel 6 milliard ember szajabol s Elet anyank kegyesen odacsopogteti elenk mindennapi taplalekunkat.

Szerencses buszke ember az, aki nem nyal tul sokaig, s neki megis tejszin jut, egy jo barat, egy apro ajandek, egy szep este, egy megerto tars, egy anyai simogatas, ne adj isten siker, karrier vagy epp egy kisgyerek kepeben.

A szerencsetlen buszke ember tejfolje mar erost savanykas, neki apai dorgalas jut, kijozanito este, arulo baratok, ajandek helyett varazsdoboz, melynek orul de amint kinyitja kiugrik belole bohoc baratunk s vigyorogva fityiszt mutat … bele az arcaba.

Amde, letezik egy harmadik kategoria, a legszerencsesebb buszke emberek csoportja, akik kisse savanykas de edesen friss tejfolt kapnak. Nekik megadatik az, hogy tanuljanak hibaikbol, hogy raismerjenek az igazi ertekekre, hogy megismerjek a barat vagy az igaz szereto fogalmat, ugyanis talalkoztak az ellenkezojevel. Akiknel minden apai dorgalast egy anyai simogatas kovet.

Anya …

Summa summarum szerencses gyereknek mondhatom magam aki 1976-ban megunta a pocaklakast ezert ugy dontottem, hogy hajlando leszek megismerkedni Miszissz Elettel, akinek ugy tunik tetszett az en hatarozottsagom, mert aprilis 30.-an segitett vilagra jonnom s megnyitotta elottem eletem elso ajtajat s en, igazan orultem annak, hogy keresztulvisznek az ajton megis hangosan uvoltve kerultem kicsiny csaladom szobajaba.

Az elso ember aki meg tudott engem nyugtatni s emiatt aztan az uvoltozest is abbahagytam, egy gyonyoru, filigran, barna no volt, ozike szemekkel: o volt az en edesanyam aki 14 even at nevelgetett engem s aki az elso “csupacsipke bugyit” ramadta, meg akkor is, ha hangosan tiltakoztam ellene. Talpig no volt, talan ezert lett szamomra is fontos a noiseg, a noiesseg, a finomsag mely vagy ott lakozik valakiben, vagy nem. En azt hiszem az anyatejjel szivtam magamba ezt a tulajdonsagot s orokke halas leszek ezert.

Finom kis szerkezet a no, tobbnyire viragokhoz hasonlitanak minket de nezd meg a retet, hanyfele virag letezik? A rozsa szaran tuskek vannak, megis a legtobb ember az illatozo voros rozsat valasztja, pedig a szamartovisnek is van viragja.

Azt hiszem, ha en virag lennek, akkor talan sarga narcisz kepeben elnek, ugyanis egyenes a szara, sot, a levelei is, egyszeru finom kis szirmai vannak, megis a kozepen levo aprocska tolcser valamikepp erdekesse teszi ot s, ha megszokod, akkor az illata is hianyzik s neha csak azert varod a tavaszt, hogy megszagolhass egy sarga narciszt.

Anya is sarga narcisz volt szerintem, de egyszercsak hiaba vartam a tavaszt, hogy megszagolhassam ot, nem volt ott. Miszissz Elet ugy dontott, hogy jobb lesz neki masutt.

Ekkor kerultem kozelebbi ismerettsegbe a Miszisszel. Fort bennem a duh iranta s eme duhomnek hangot is adtam, o allt elottem s higgadtan csak ennyit mondott “ elerkezett az ido, hogy belepj egy masik szobaba, ahol nem lesz tobb anyai simogatas de az apai dorgalas oromet meghagyom neked”

Ez volt az elso savanyu tejfoliz amit ereztem eletem soran, de akkor meg nem tudtam, hogy mennyire kell nyalni a Miszissz oldalat s mai napig meg vagyok gyozodve arrol, hogy azert, mert 14 eves koromig csak tejszinhez jutottam, azert csak apa es anya a felelos, mert mint, ahogyan a golya eteti a kicsinyet, ugy iranyitottak az en fejemet is a szuleim.

Mivel mogottem az ajto mar zarva volt, 14 evesen Miszissz Elet iranyitasaval kenytelen-kelletlen beleptem hat eletem masodik szobajaba, de ugy, hogy senki ne lassa s, hogy meg Miszissz se jojjon ra, magammal vittem az anyai simogatast. Nem tartom kizartnak, hogy tulajdonkeppen tudta mit is rejtegetek, de engedte, hogy nyaljak egy csopp tejszint a sok savanyu tejfol utan s szemet hunyt folotte. Elhataroztam, hogy az anyai simogatast hurcolni fogom szobarol szobara s, ha szuksegem lesz ra, akkor elokutatom. Mai napig megvan, s, ha nagyon fajok akkor osszekucorodom, eloveszem magambol es simogatom vele a lelkem.

Simogatas …

A simogatas az a mozdulatsor, mellyel megorvendeztetjuk egymast. Persze optimalis esetben joleso, maskor viszont borzongatoan rossz. Olyan mint a csoki, mennyei lehet egy pohar asvanyviz utan de pokoli ize van, ha elotte teazol.

Volt egy Kedves Kedvesem (tovabbiakban KK), ugy simogatott mint senki mas. Mellette ugy ettem a csokit, hogy soha meg sem kostoltam a teat elotte

Tudod KK simogatasatol enyhulni ereztem a fajdalmat, lobbanni ereztem a szerelmet, erosodni ereztem a vagyat. Jo volt magamon tudni a kezet, mert adott s nem elvett, mert megtisztitott nem pedig bemocskolt. KK volt eddigi eletem legjobb dontese. A vele valo kapcsolatom miatt mondhatom el magamrol, hogy tudok jo donteseket is hozni.

Eletunk soran azonban kedvesek jonnek, kedvesek mennek es sajnos KK elment. No nem azert mert vagyott elmenni, hanem azert mert Miszissz Elet igy dontott s, ha egyszer Miszissz Elet dont, akkor azt el kell fogadnunk, ha tetszik, ha nem, meg akkor is, ha ezen dontesevel megfoszt minket a simogatastol es egy zsaknyi szep dologtol.

Elet Anyank fura fehernep, hiszen az o szobajaban ahol 50-60-70 evunket eltoltjuk megannyi ajto van s Elet Anyu olyan mint a huzat, bezar egy ajtot s megnyitja elottunk a tobbit, elkezd cinikusan nevetni mondvan: Valassz egy ajtot es menj be a szobaba. A dontes a tied.

En dontottem s akkor jottem ra, hogy az elet egy lutri.

Igy kerultem Szigoru Kedvesem szobajaba (tovabbiakban SzK). Igen ovatosan lepkedtem, az ember fel az ismeretlentol de furamod kellemes volt a szoba hangulata s ugy dontottem maradok. Egyetlen mozdulattal becsaptam magam mogott az ajtot s tudtam, hogy nincs visszaut, magam mogott hagytam a multam, KK-t pedig jo melyre rejtettem magamban, az anyai simogatas melle. Immaron ket edes terhet cipeltem magammal.

SzK szobajaban sokszor teaztam csokieves elott bar minden ketseget kizaroan volt ott nemi asvanyviz is, melybol vagy jutott nekem, vagy nem. Mikor mar remesen rosszul esett a sok teazas utan csokit enni, vettem magamnak egy kis asvanyvizet, hogy elvezhetove valjek az edesseg. Igy aztan volt olyan, hogy SzK simogatasa is egeszen emberi volt, vagyis enyhitette a fajdalmat s olykor-olykor jol esett erezni, hogy az arcomon vannak az ujjbegyei. Am elfogyott a penzem, nem tudtam tobb asvanyvizet vasarolni magamnak … talan ezert nem ismerem az erzest, hogy milyen is lehet az, ha SzK egesz tenyere az arcomon pihen es bar semmire nem vagytam jobban, zsebeim mar uresek voltak hat nyeltem a teat s megprobaltam arra gondolni, hogy a csoki tulajdonkeppen nagyon finom de egy napon radobbentem, hogy en mar nem erzem az izeket es talan mar akkor sem esne jol a csoki, ha asvanyvizet innek elotte, ezert megkertem Miszissz Elet-et, hogy eresszen ki SzK szobajabol.

SzK …

Miszissz Elet egy nagyon fura teremtes, mert huncutul elegyiti az ertelmet a butasaggal, az emberseget az embertelenseggel, a josagot a gonoszsaggal, az oszinteseget az oszintetlenseggel, a szerelmet a kozonnyel.

Azt hiszem, hogy mikor ugy dontott, ennek a vilagnak szuksege van egy SzK-ra, akkor minden huncutsagat latba vetve gyurta meg ot s kozben arra gondolt, hogy “no alattvaloim, itt van nektek egy ember, probaljatok meg kiigazodni rajta” s mindenfele hasznalati utasitas nelkul odatette elem aki edes terheimet cipelve epp pihenoben voltam.

Olyan volt az egesz, mint mikor kiontenek eled egy ezer darabos puzzlet s elkezded osszerakosgatni a darabkait, hogy a vegen megpillanthasd a kepet.

En nekilattam megismerni SzK-t, vagyis felvettem a kesztyut amit Miszissz Elet elemdobott s kezdtem kirakni a puzzlet, mert kivancsi voltam arra, hogy mit rejt a sok apro kis darabka. Onmagaban minden kis reszlet szepnek tunt, szinesnek, sokoldalunak s en ujjongtam, hogy lam a Miszissz ismet megorvendeztetett egy csoppnyi tejszinnel de azt hiszem buta voltam, ugyanis ugy dontottem, hogy ezt a nehany cseppnyi finomsagot megorzom a szamban addig mig kirakom a puzzlemat.

Az elso alak ami kirajzolodott elottem egy meztelen ember volt, kedvesen figyelo, erdeklodo szemekkel, majd tovabb rakosgattam s meglattam a szomoru, kietlen pusztasagot, ami korulveszi ot s kezdtem erezni, hogy az edes tejszin az ajkaim kozott mar nem is olyan finom. Leneztem hat magam melle s konyorogtem a Miszissznek, hogy csak egyetlen szines darabkaval orvendeztessen meg engem. Jo kedve lehetett, mert a puzzlecsomoban megpillantottam egy zold szinu papirdarabkat ezert tovabb rakosgattam mig a kietlen pusztasagban, erdeklodo szemu, kedvesen figyelo emberunk mellett kirajzolodott egy zold szinu cernaszal. Erdeklodve illesztgettem egyik darabot a masik melle mignem rajottem, hogy az egesz eddigi kep csak kep a kepben s, hogy a cernaszal tulajdonkeppen atvezet a kovetkezo kepbe, ahol elnyeli a sotetseg. Ereztem, hogyan kezd ismet savanykassa valni a tejszin a szamban, s, bar volt meg nehany szines puzzle darab mellettem, mar nem voltam kivancsi a vegeredmenyre, igy hat lenyeltem a tejszint, ami lehet, hogy mar tejfol volt csak nem akartam erezni a savanykas izt.

Miszissz Eletnek nem igazan tetszett eme dontesem, vadlo szemekkel nezett ram amiert megfutamodtam ezert odatette SzK-t, hogy rakja ki magat az ottmaradt darabkakbol s bezarta elottem szobam minden ajtajat. Jobb dolgom nem leven vegigneztem amint SzK megjeleniti nekem teljes valojat.

Dobbenetes kep tarult elem ugyanis kedvesen, erdeklodo szemekkel figyelo emberunk, kezen laban zold szinu cernaszalakkal allt a kietlen pusztasagban s minden cernaszal veget egy-egy bohoc fogta. Volt kozottuk kedves arcu, megerto, volt szemtelen es sajnos szamtalan gonosz tekintetu, vigyorgo arcocska is.

Tudtam, hogy ismet rosszul nyaltam, de Miszissz Elettel nem lehet jatszadozni. Ha nyaltal, akkor nyelned is kell. Nyeltem egy hatalmasat, osszehuztam magam, elovettem az anyai simogatast es arra gondoltam, hogy holnap talan kegyesebb lesz hozzam az oreg holgy mint tegnap, vagy tegnapelott.

Tegnapelott …

A Miszissz nem csak huncut, de ravasz es megfontolt is. Abban a pillanatban mikor ugy erzi, hogy feladod a vele valo viaskodast, nagylelkuen, anelkul, hogy nyalnal, az ajkaid koze cseppenti a finomsagot s te orulsz mint majom a farkanak s ez az orom erot ad neked ahhoz, hogy tovabb setalj vele az uton amit persze o jelol ki szamodra.

Bizonyos esetekben elturi, hogy harmasban setaljatok. Ad neked egy tarsat, mert o fizikai valojaban nem mutatkozhat veled masok elott. Az ismet csupan az o joindulatatol fugg, hogy megfelelo tarsat rendel-e melled, vagy sem. O donti el, hogy olyanok lesztek-e mint a cipo es a cipokanal, egyik rangatja a masikat, a fekete es feher, melybol csak szurke szuletik, szerelem es kozony ami csak fajdalmat okoz vagy eppen egy megkeseredett zeneszerzo es a hangjegyek, akik csak requiemeket szulhetnek.

De, ha jol nyalsz, Miszisszunk olyanna tesz titeket mint a cipo es a cipofuzo, melyek osszetartoznak, vagy mint a kek es feher festek, melyek elegyebol megszuletik az egbolt, a szeretet es szerelem, akik osszehozzak a boldogsagot vagy a hangjegyek es a zeneszerzo akik megszulik a muvet.

Azon a tegnapelotti napon epp aktualis szobamban “nemcsinaloksemmit” cimu musoromat gyakoroltam mikor a Miszissz a kovetkezoket mondta nekem: “adok neked, melled egy cipot. Te dontod el, hogy cipokanala leszel-e vagy belefuzod magad, hogy hasznalhatova valjek.

Azzal kinyitotta elottem a soron kovetkezo ajtot, igy kaptam meg KK-t.

KK …

KK maga volt a megtestesult josag. Drotkeretes szemuvege mogul, mindig magabiztosan es erdeklodve tekintett a vilagra mignem egyszercsak megpillantott engem. Attol a naptol kezdve csak egymast neztuk s csukott szemmel is ereztuk a masik kozelseget.

“Vegre nem tejfol Miszissz, vegre csupa tejszin s kulonben is, ezzel az emberrel a legsavanyubb tejfolt is el tudnam viselni” kialtottam az oreg holgynek s repesve setaltam be a kovetkezo szobaba, melynek hofeher falai kozott kellemes illat lengedezett s en ugy ereztem, hogy innen mar nem megyek tovabb. Idokozben KK megismertette velem a suttogas igazi gyonyoruseget, a szenvedely valodi erejet, a vagyak tombolasanak hatartalansagat de Mellette ismertem meg a vegtelen nyugalmat, a teljes elfogadast, az oszinte olelest vagyis az onzetlen szerelmet. Ez akkora adag tejszin volt, hogy Kina minden emberenek jutott volna belole, ezzel szemben en a kesobbiekben az oreg holgytol megkaptam Kina osszes szarat.

Lassan en leszek a legjobban nyalo ember az univerzumban, gondoltam magamban de kozben ketsegek gyotortek. Mi baja lehet Miszissz Eletnek? Talan beteg, hogy nekem adta KK-t?

Ugy dontottem, hogy elbeszelgetek vele. Maganyosan ucsorgott szobank egyik sarkaban, feher ruhaja szelet meg-meglebbentette a szel, csipkekesztyube bujtatott apro kezeit egymasba kulcsolta s hatalmas szemeivel szomorkasan nezett ram. Olyan volt mint egy Van Gogh festmeny: szep es szomoru.

Ereztem, hogy van meg ott valaki, aki hatalmasabb mint o, aki uralkodik rajta, aki nem annyira jatekos mint a Miszissz, aki nem csopogtet soha tejszint es akkor odalepett hozzank egy ur. Hideg tekintetebol hianyzott mindennemu erzelem, fekete ruhaja szikar testet rejtett. Hatarozottnak tunt mikor kijelentette, hogy bekoltozik KK-val kozos eletunkbe.

Igy ismertem meg Miszter Halalt.

Miszter Halal …

Maig sem tudom, hogy tulajdonkepp melyikunk miatt koltozott be de nehany nap mulva ugy dontott, hogy KK szimpatikusabb neki mint en.

Lassan megszoktuk a kozelseget s megprobaltunk egyutt elni vele. Ugyanugy szerettuk egymast mint azelott de a legszenvedelyesebb pillanatokban is ott volt velunk sot egy daganat kepeben testet is oltott KK-ban. Ott volt reggel mikor felebredtunk, jott velunk setalni, egy pillanatra sem tevesztette ot szem elol. A nap minden perceben keszenletben allt, mintha csak egy jelre varna. Nem volt olyan kozlekeny mint a Miszissz, soha nem mosolygott. Azt hiszem az oreg holgy felt tole, mert mig Miszter Halal ott lakott nalunk soha, egyetlen pillanatra sem veltem hallani csilingelo kacagasat. Addig boldog kis hajlekunk valamikepp megvaltozott, mignem egy napon rajottem, hogy a Miszissz elkoltozott tolunk, teljesen atadva minket az oregurnak.

KK naprol-napra rosszabbul viselte a Miszter jelenletet. Kezdetben csak arrol faggatta, hogy miert o kell neki? Megprobalt lazadozni, hadakozott, de Miszter Halal nem tagitott, csak ult csendesen es vart. Idovel KK is lecsendesedett, mar nem hadakozott, mar nem lazadozott, o is csak vart. Ma mar tudom, hogy KK Miszter Halalt varta, Miszter Halal pedig KK-t, illetve azt, hogy elvarrja az utolso Miszissz Elethez fuzodo szalakat.

Azon a hajnalon mikor a Miszissz belibbent a szobaba, a megszokottnal is csondesebbek voltak mindketten. A Miszter nem lepodott meg az oreg holgy latogatasan. KK abban a pillanatban mikor megpillantotta zihalva arra kert, hogy ultessem fel, mert meltokepp szeretne elbucsuzni a Miszissztol aki csipkekesztyujet lehuzva, KK arcat a kezei koze veve finom csokot lehellt homlokara, majd megfogta a kezet es atadta ot Miszter Halalnak. Egyetlen sohajt hallottam s mindketten eltuntek.

Csak alltam csondesen s elkezdtem felkutatni magamban az anyai simogatast, mert tudtam, hogy egesz addigi eletem legfajdalmasabb idoszaka kovetkezik.

Ott maradtam a Miszisszel, aki lassan becsukta a szoba ajtajat, furcsamod nem nyitott masikat, hanem odakuporodott mellem. Azt hiszem, akkor lattam eletemben eloszor konnyezni ot s tudtam, hogy KK miatt meg Miszissz Elet is szomoru.