Egy döglesztő üzenetrögzítő ez az egész. Megőrzi a múltbéli és jelenkori történésekkel kapcsolatos gondolataimat, melyek a lelkemben fogannak, később az agyamban megfogalmazódnak és végül a kezem iderója valamennyit miközben az ajkaim szavakká formálják őket, hogy soha ne feledjem: milyen erős is vagyok valójában.
Folyamat
Eg a cigaretta,
fustje kecskebeka
format olt
s sziv, fuj
be-ki, be-ki
Az emlekezes oson
egy gondolatot kivon
a fejbol
s melaz
erre-arra
Egy gunyos kis fintor
az arcon honol
idovel odafagy
nem mozdul
se ide se oda
Valahol vonat futyul
hangja bemenekul
a fulbe
onnan szol mar
reggel, este
Bor ize a szajban
odabenn a nyallal
eggye valik
kejesen
keveredik-kavarodik
a szem elhomalyosodik
a kulvilag megszunik
es mar csak ketten vannak
o es a bormamoros ejszaka.
Massag es azonossag
Kikandikal a fulbol egy dallam
ajak mozdul, dudol lassan
nekem.
Neked
lassan tevegelek
az uton s hallgatom a siramokat
melyek sirnak
nekem.
Neked
kacagasnak tunik
hang es hangjegy, mely beszel
nekem.
Neked
konnyu a teher, hisz’ en cipelem
nem mondom, hogy segits
nekem.
Neked
kincs a fogalom de mig nem foghatom
ertektelen vacak
nekem.
Neked
locsogas, ures szofosas
mi az elet ertelme
nekem.
Neked
kek es csodaszep az eg
de hamuszurke kodfatyol
nekem.
Bekandikal a fulbe egy dallam
agy felfog, ajak mozdul, dudol lassan
nekem, neked
nekunk.
Neha
Neha, ha akarom, latlak teged
Egy kopott badoglavor krisztaly vizeben
Megjelensz
Szemed szomoru vidaman ramnez
Es elmesz.
Neha, ha akarom, erezlek teged
Banatos ejszakan egyszercsak ott vagy
Mellembujsz
Kezed edes finoman simitja fejem
Tarkomon megpihen
Es az erzes tovalibben.
Neha, ha akarom szeretlek teged
Lelkem fekete vankosaban feher toll
Te vagy
Lagy szello felemel, szivem fole fektet
Azt megcsiklandozod
Es maris tovaszallsz.
Neha, ha akarom, hallak teged
A bus dal elso ket soraban benne vagy, sot
Enekelsz
Hangodra
Hangszalaim megrezdulnek mind veled enekelnek
Majd ismet ramborul csond.
Neha, ha akarom, emlekszem rad (mint most)
aranykulcs csuszik
zar kattan, nehez ajto nyilik
s mi ketten ott allunk a megalmodott viskonk kozepen
vilag nincs
csak te meg en
olyankor ketten vagyunk az univerzumban
csak te meg en
csak te meg en
csak te meg en ....
Eliszrol az a hir jarta, hogy kisse furcsa volt. Keves embert engedett igazan kozel magahoz, sokmindent es sokmindenkit szeretett de lenyegeben az alkotas volt az elete. Festo volt. Csodakat muvelt nehant tubusnyi szinnel es egy ecsettel a kezeben. Furcsasagokat festett a vaszonra, erdekessegekkel toltotte meg, szerelemmel, banattal, viragzo kertekkel, szomorkas szemparokkal, osszefonodo kezekkel, egymasbafonodo testekkel, csokolo ajkakkal. Szult, gyilkolt, kivegzett, megmentett barkit es barmit a vasznon, ha ugy hozta kedve.
Azt meseltek, hogy szegenyes kis hazaban nagy volt az osszhang, agyában nagy volt a kaosz, ágyában perzselt a szerelem tuze, mely minden ejjel mas ferfi testet egette szenne.
A kovetkezo tortenet talan csak szobeszed, talan valoban megtortent, nem tudni.
Akkoriban a 100 Majom volt a legfelkapottabb lokal az egesz varosban, amolyan “ittmindenrollehetbeszelni” hely volt, telistele szabadgondolkodasu emberekkel, akik szabad elveik ellenere korlatok kozott eltek, mely korlatokat maguk emeltek maguk kore. Nehezen lehetett beferkozni koreikbe, furcsa nezetek kellettek ehhez, de neha megtette egy nyakba ugyesen betekert kendo, sal, vagy szoknyadarab estleg egy bormamoros, fustos ejszaka.
Nos ennek a furcsa helynek volt egyik oszlopos majma Elisz. Mar akkor ott volt, mikor meg csak 10 Majomnak hivtak, ott volt a 20 Majom keresztelojen is, majd reszt vett a 30 Majom nevado bulijan es megerte a 100 Majom szuleteset is. Azt beszeltek, hogy szamtalanszor meghalt de megannyiszor feltamadt es
Eloszor 14 evesen ecsettel a kezeben pusztult el, mikor azon tunodott a vaszon elott, hogy az a barna szin amire neki szuksege van nem letezik s akkor eszebe jutott, hogy 11 eves koraban a furdoszoba rejtekeben vere hullott, a ver a foldre csoppent s napokkal kesobb barna foltkent ektelenkedett a rideg kovon.
Karjat megvagta, veret folyatta de a barna szint megkapta, vasznara racsapta, muvet megalkotta, melynek ezt a cimet adta: Verbenuszo szines osz. A muveszetert egykor veret adta, ezert hat rola az a hir jarta, hogy kisse furcsa volt.
30 evesen ismet halalra itelte magat, mikor sajat perzselo ágya helyett egy ferfi haloszobajat valasztotta szerelmi szentely gyanant. Tudta, hogy masutt sebezhetove valik, megis megtette. Egyik pillanatban meg levendula illatu otthonaban szemlelte megelegedessel Megnyugvas cimu muvet, a masikban pedig mar ott talalta magat egy vervoros szobaban, melynek skarlattuze szenne egette egesz lenyet. Hiaba volt nedves egesz teste, hiaba volt csatakos a homloka, hiaba omlott szemebol a konny. Ovatlan volt, ismet pusztulas vart ra, ezert hat rola az a hir jarta, hogy kisse furcsa volt.
Mint hamvak alatti parazsbol feleledo tuz, pusztulasa utan ugy kelt ujra eletre Elisz s megalkotta elete fomuvet. Azt beszelik, hogy ecsetvonasrol ecsetvonasra tert vissza bele az elet, elszenesedett ujjai mar akkor kifeheredtek mikor az elso tubus festek utan nyultak, kormos ajkai vervorosen mosolyogtak mar akkor mikor a vasznat alapozta, hamuszeru arcaba visszatert az elet, mikor ecsetje a festekbe toccsant. A hofeher vaszonra fekete betuk sokasagat festette fel s barmely oldalrol nezte is az erdeklodo, csupan egyetlen szo volt olvashato: Elisz. Elisz jobbrol, Elisz balrol, Elisz fentrol, Elisz lentrol, Elisz atlosan, Elisz korkorosen s megis volt valami eletszeru az alkotasban. A hozzaertok hamar felfedeztek a betuk kozott rejlo torteneteket, a megbuvo vallomasokat es az elbuvolo szepet mely szakavatott szemek szamara pillanatok alatt kidomborodott az alkotasbol s a szamtalan E, L, I, Sz betu arcokka, tettekke, hangulatokka duzzadt.
Azon a bizonyos szombat reggelen, vidaman ebredt. Elfogyasztotta reggeli kavejat a megszokott nehany szal cigaretta kisereteben, majd atadni keszult magat a muveszetnek mikor meghallotta, hogy ajtajan durvan, eroszakosan kopogtatnak. Ajtot nyitott. Egy ismeretlen allt elotte, szep arcu ifju, kit kivancsisaga hajtott Elisz hazaba, mert rola az a hir jarta, hogy kisse furcsa volt. Elisz ertetlenul bamult az elotte allora, mikor mint arnyek, az idegen mogott megjelent a skarlattuzu vervoros szoba lakoja aki szeles mosollyal arcan elindult s maga elott, mint pasztor a baranyt, a muterembe vezette az idegent. Az Elisz cimu festmeny elott megalltak. Az a hir jarja, hogy sokaig bamultak a kepet, majd kicsit talan csondesebben mint jovetelukkor bucsuzni keszultek de Eliszt nem talaltak sehol. Az ifju egy cetlit hagyott a dohanyzoasztalon, melyre annyit irt, hogy: “latni akartalak, mert rolad az a hir jarja, hogy kisse furcsa vagy”.
Eliszt soha tobbe nem latta senki, de az a hir jarja, hogy a festmenyen a betuk takarasaban megjelent egy halvany mosoly, a cetlire pedig felkerult meg egy sor: “latni akartal, mert rolam az a hir jarja, hogy kisse furcsa vagyok de vajon lattal-e?”
Ez a tortenet talan csak szobeszed, talan valoban megtortent, nem tudni. Az igazsagot csak Elisz tudja, de Elisz eltunt. Lehet, hogy valahol, valamikor ismet felbukkan, gogosebb lesz mint valaha de gogje nem fogja visszatartani attol, hogy egy uj festmeny kepeben elarulja nekunk az igazsagot. O szamtalanszor elpusztult, de megannyiszor visszatert, hiszen rola az a hir jarta, hogy kisse furcsa volt.
Az Elisz cimu alkotas a 100 Majomban log a falon, mely maig a legfelkapottabb lokal az egesz varosban, amolyan “ittmindenrollehetbeszelni” hely, telistele szabadgondolkodasu emberekkel, akik szabad elveik ellenere korlatok kozott elnek, mely korlatokat maguk emelik maguk kore. Nehezen lehet beferkozni koreikbe, furcsa nezetek kellenek hozza, de neha megteszi egy nyakba ugyesen betekert kendo, sal, vagy szoknyadarab estleg egy bormamoros, fustos ejszaka.
