Egy döglesztő üzenetrögzítő ez az egész. Megőrzi a múltbéli és jelenkori történésekkel kapcsolatos gondolataimat, melyek a lelkemben fogannak, később az agyamban megfogalmazódnak és végül a kezem iderója valamennyit miközben az ajkaim szavakká formálják őket, hogy soha ne feledjem: milyen erős is vagyok valójában.

2009. február 28., szombat

Eniminek őróla írott remekműalkotás

Fogdfeltúljóvagyésezszar
Rögtönözte, elmondta, előadta, megírta s a címzettnek azon melegiben átadta missz Kiss Eliszzita verse

Csak 1 lány, ez számomra szar
(ha hím lenne, tán elfogadnám)
Haja egy fürt arany, kúrva szar
(hogy nem az enyém. Fránya gének, nem segéltetek)
Szíve vaj, ez is szar
Lelke nagy, jajj de szar
Magot keressz? Pfúúú ez szar
Mert bizony nincs magv, jó nagy szar.
Ám van agy, bár néha ez is szar
Van tisztaság, melyen nem bűzlik a szar
Van mélység, hova nem ér el a szar
Őszinteség, mely olykor ugyancsak szar
Van humor, bár néha elég szar
Zolai naturalizmus, melyben ömlik a szar...
... és én nem tudom, hogy mit keres az 1 lány
Ezen a bolygón és ebben a szar világnak nevezett
Túlméretezett, erjedő, fortyogó,
Saját bűzétől gyomrát kifordító
Emberi mocskot emberre visszaokádó
Napról-napra mind jobban duzzadó
Minden oxigént felzabáló
Pöcegödörben???

Ebben a pillanatban e remekmű alkotója, vagyis én sokat sejtetően hümmögök és eltűnődöm azon, hogy a mindennapokban miért is fogom vissza magam, miért nem mondom oda az embereknek face to face azt, hogy leszarom, miért akarom azt hinni, hogy helyem van a világban akkor is, ha nem mocskos a szám folyton, miért nem hasznalom soha a kurva anyád csodálatos szóösszetételt és miért nem az minden második szavam, hogy: baszdmeg.
Közben kimentem a dáböljúszíre és nem fogjátok elhinni, hogy mit csináltam. Kakáltam. Igen, a mindennapokban így nevezem az ürítést, mert valami miatt jobban tetszik a szarásnál, bár kétségkívúl mindkettő erősen otromba.
Most pedig, hogy befejezzem dáböljúszízés előtti gondolatomat, vagyis, hogy választ adjak magamnak a magam kérdéseire, hát tessék: fölöslegesnek és talán kicsit egyszerűnek, snassznak találom azt, hogy valakit a kurva anyjába kűldjek, helyette inkább azt mondom neki, hogy: miért akarsz te a magmáig sűlyedni, miért nem jo neked a porban, vagy az anyaföld lemezei között? Sokkal frappánsabb szerintem, arról már nem is beszélve, hogy sokan rá sem jönnek arra, hogy mennyire lekicsinylő voltam s bizony én a perverz ezen bűbájosan kuncogok, arról már nem is beszélve, hogy nem bántok egy jóasszonyt, aki valamikor kínok között életet adott egy embörnek : )
A magyar nyelv nagy kincs. A baszdmeggel, a kurvaanyáddal, csakúgy mint a szarral nem ürül ki a kincsesláda, vannak ott meg szavak, nem kell félni használni, sőt, gyarapítani sem őket.
Hogy senki ne gondolja azt, hogy én egy szent vagyok, hat megsúgom, hogy néha, mikor rossz napom van, és a munkahelyemen minden potméter nullán áll, én is megeresztek egy szopjatoklemind-et miközben a pokolra kívánom a hallgatóim 99 százalékát. A fennmaradó 1 százalék az csak 1 lány : )
Na viszlát és kössz a homárvacsorát, a francia pezsgőt, a brillkarkötőt, a velencei utat, Mexikót, a közös tangót, az apartmant, a barlangászást, a denevérfogat, a szahara homokját, és igen, köszönöm az időt is, amit kissé alpárira sikeredett írásom olvasásával töltöttél.
Ne bambulj, rólad van szó, bárki is légy : )