Gondolatábécé

Annyit akarok amennyit.
Amennyiből akármennyit
Akárhol, akárkinek adni
Amim van, s nem tőle elvenni

Átkozott ábrándok ábrája
Átfonja álhatatosságom
Ámde ábrázatom álcája
Árván hull alá midőn önmagam feltárom.

Búsan bénán billeg baloldalam
Bennem bárgyú béke baktat
Bájos bigyóm befogadja
Böjtje meglesz ennek, mert a harc az, mi laktat.

Cefet cafat cifraságnak
Cudar céltábláján
Cenzúrázott cinege
Célkeresztben én ülök, tudod-e?

Csilingelő csillagok csaljatok csókokat
Csippentsetek csillámot csöndesen
Csóré csöppem csinálhasson csodákat
Csakhogy a világmindenség az övé lehessen.

Durva duhaj dőljön, dögöljön
Derekamon dínom-dánom delel
Délibáb derengjen, dob dübörögjön
De némaságom hidd el, ha nem akar, nem felel.

Ezüst erkölcs, ereket emészt
Ezer esztendeje erre
Eltolva egy emberi egészt
Egészséges arany erkölcsöt eltemetve.

Érik és éppúgy évül évente
Értékelve élhető életet
Énem ékes éneke
És megviselve is keresi a szebb végzetet.

Foltokban furcsa fényesség
Fáradt fejemre folyik
Fennvalóm felelősségteljessége
Fikarcnyit, megvallom kielégít.

Gordonka gondoláz gondolataimon
Gúnyosan g-mollt gurgulázva
Gleccserből gejzírt gerjesztve
Gondjaim fagyából tavaszt fakasztva.

Gyáva gyík gyorsan gyengül
Gyilkos gyehenna gyógyít
Gyöngéd gyógyír gyullad
Gyötrő fájdalmat belőlem kitaszít.

Hazudnék ha hinném
Hogy hűségemről holnap hazudhatok
Haláltusaként himporomba henteregnék
Ha mondanám, szeretni többet is tudok.

Igen, itt ilyen illem illik
Itt Isten is illdomos
Igazammal ide inaltam
Innen tovább futni nem akarok.

Ívekre írják ígéretüket
Íriszem írnokai
Ím ígéretük ítélet
Így adnak életet, halálom megfogalmazói.

Jósok jáspisból jelent jövendőlnek
Jajjszavuk jégvirág jelenés
Jajjgatva jót jelentenek
Jégbokrétás utamon fáraszt a menetelés.

Keresem korai kínjaimat
Kőbevésett kárhozatra küldeném
Kusza kétoldalamat
Későn talán, de szívesen egyesíteném.

Lomha, lusta látomásim leporolnám
Lényem legjavai lélegezzenek legbelül
Legott lángot látok lobbanni
Lesz belőle tűz, ha énem többé nem menekül.

Most mályvaszín messzeségbe meredek
Mártom mosolyba magam
Minden más mióta megértem
Milyen fullasztó szomorúság ülte meg agyam.

Nedves nárcisz nótafa
Nem nótázgat nemesen
Napra nevet, nézelődik
Nekem nyílik, csak nekem.

Nyertem nyilat nyelőcsövembe
Nyálam nyúlik nyelvemen
Nyugodtan nyomor nyiladozna
Nyolcszor is, ha hagynám, de nekem nem kell egyszer sem.

Orgazmus ormán orrolva olvasom
Ondó odarótt okosságait
Otthagyom, olvadjon, olvasson,
Okuljon ő is belőlem egy kicsit.

Ódon órák óbégatnak
Óment ónoznak ólamra
Óhh ószerű ócskaságok
Óvjátok inkább, vigyázzatok a holnapnak.

Örök ördögi összeesküvés
Ölelni önmagam összességét
Ölni összenőtt öszvéreket
Öröm látni kihulló vérét.

Ős őz őriz ősasszonyt
Ősembernek ője ő
Ők ősök őrei
Őfelsége mindkettő.

Parány pille pillog puhán
Pózol, párzik, piheg
Petéje potrohában pihen
Párnáról később tovalibeg.

Rémes romok résein
Rút ribanc rémlik
Rabja röfke róka
Rajta kéjesen vonaglik.

Sötét, sivár seprűnyélen
Selyem sellő suhan sikítva
Sáros síkos sérülésit
Sírva ríva ápolgatja.

Szitkok, szutykos szakadékok
Szerelmes szellemek szemeiben
Szánalmas szélmalomharcosok
Szívükben kevés az érzelem.

Tévé táplál tombolókat
Tocsogó táppal túladagoltak
Termékenységükről titkon tudják
Távoli álom az, mivel játszadoznak.

Uniformisban ugatok
Ugaron uzsonnázom unottan
Utamon undok urizál
Uram, én féllek, de hozzám intézett szavaidat, soha nem hallottam.

Üres üveggolyó üregében
Üszkös üstökösként ülök
Üstből üröm ürül
Ügyesen, kedvesen s én lassan beleőrülök.

Vágyaim változó virágainak
Vétkes vigyoraival vitázom
Vándorként, vigyázok világomra
Velőm szakad, ha hol erre, hol arra hintázom.

Zűrös zacskó zörög zölden
Zizzen zitás zavarban
Zakatol zivatarnak
Zúgj, saját elmémet ne halljam.

Zsémbes zsibbadtságom zsugorodik
Zsáknyi zsaroló zsebkendővé
Zsebemben zsinóron zsalu
Zsinegem végén iksz, ipszilon és dzsé.