Egy döglesztő üzenetrögzítő ez az egész. Megőrzi a múltbéli és jelenkori történésekkel kapcsolatos gondolataimat, melyek a lelkemben fogannak, később az agyamban megfogalmazódnak és végül a kezem iderója valamennyit miközben az ajkaim szavakká formálják őket, hogy soha ne feledjem: milyen erős is vagyok valójában.

2008. november 30., vasárnap

Neha

Neha, ha akarom, latlak teged

Egy kopott badoglavor krisztaly vizeben

Megjelensz

Szemed szomoru vidaman ramnez

Minden jot kivansz

Es elmesz.

Neha, ha akarom, erezlek teged

Banatos ejszakan egyszercsak ott vagy

Mellembujsz

Kezed edes finoman simitja fejem

Tarkomon megpihen

Es az erzes tovalibben.

Neha, ha akarom szeretlek teged

Lelkem fekete vankosaban feher toll

Te vagy

Lagy szello felemel, szivem fole fektet

Azt megcsiklandozod

Es maris tovaszallsz.

Neha, ha akarom, hallak teged

A bus dal elso ket soraban benne vagy, sot

Enekelsz

Hangodra minden ragacsos idegem felfigyel

Hangszalaim megrezdulnek mind veled enekelnek

Majd ismet ramborul csond.

Neha, ha akarom, emlekszem rad (mint most)

aranykulcs csuszik

zar kattan, nehez ajto nyilik

s mi ketten ott allunk a megalmodott viskonk kozepen

vilag nincs

csak te meg en

olyankor ketten vagyunk az univerzumban

csak te meg en

csak te meg en

csak te meg en ....

Nincsenek megjegyzések: