Egy döglesztő üzenetrögzítő ez az egész. Megőrzi a múltbéli és jelenkori történésekkel kapcsolatos gondolataimat, melyek a lelkemben fogannak, később az agyamban megfogalmazódnak és végül a kezem iderója valamennyit miközben az ajkaim szavakká formálják őket, hogy soha ne feledjem: milyen erős is vagyok valójában.

2008. december 15., hétfő

Semmi

Semmi a mindenseg kozepen

Lehetek-e?

Ha a semmi nincset jelol

Elhetek-e?

Ugralhatnek-e semmikent

Mas dimenziokba ?

Kiulhet-e a a semmi arcara

Neha-neha a moka ?

Felocsudhat-e a semmi

Ha bennsoje nagyot sikolt ?

Raebredhet-e a semmi,

Hogy elmult ami volt?

Tudhatja-e a szep nagy semmi

Hogy mi a szomorusag?

Erezhetnem-e semmikent,

Hogy mi is az a josag?

Semmilenyem felfogna-e,

Hogy egyedul maradt?

Semmi kicsiny szobajaban

Ropulhetnenek-e gondolatmadarak?

Eltunodhet-e a semmi

Azon, hogy mi is o?

Haziasszony, gondos anya

Vagy pusztan csak szereto?

Elnyelheti-e a semmit

Egyszer majd a vegtelen?

Es semmikent rairhatja-e sirfajara, hogy

“Itt nyugszom en, ki nem voltam semmi sem?!”


Megnyugvas

Szopofonokkal csapkodtak arcom

Es bar nem ismertek egyetlen gondolatom

Hittek, ok mindent tudnak.

Mondatkovekkel koveztek

Mar-mar gyilkosnak neveztek

Ok, az ismeretlenek.

Mesekeresztre feszitettek

Rolam regeket terjesztettek

Az irastudatlanok.

Beszedostortol kaptam verest

Mely pattintotta lelkem utoeret

Toluk vereztem el en.

Betukbol fontak kotelet bitomhoz

Ez szegte szerelmem nyakat

Halala folott ujongott az ostobasag.

Most szopofonokbol szoviragot fonok

Mondatkovekbol szohomokot orlok

Mesekeresztem szinesre festem

Beszedostorbol alomcsapdat szovok

Belekuszik majd sotet ejjelen

Bitom betukbol font kotele

S en elfeledem, hogy egykor

Utve voltam, verve

Szobeszedkeresztre feszitve.


Ot hang

Ebben a versben nem kerdezek

Csak halkan enekelek

Egy letunt dallamot.

Elso hang a zongoran…

Ebben a versben nem vadolok

Inkabb csondesen dudolok

Nehany honap kottajabol.

Masodik hang a zongoran…

Ebben a versben nem haragszom

Bekesen vegiggondolom,

Mennyire szerettelek.

Harmadik hang a zongoran…

Ebben a versben nem tobzodom

Az utat enyhulve fogadom

Mit mas jelolt ki nekunk.

Negyedik hang a zongoran…

Ebben a versben nem buslakodom

Nem konnyezem, nem szomorkodom

A tortentek folott.

Otodik hang a zongoran…

Ebben a versben csupan tunodom

A zongora hangjain

Melyek nem kerdeznek

Nem vadolnak

Nem haragszanak

Nem tobzodnak

Nem buslakodnak

Nem konnyeznek

Nem szomorkodnak

Megis lagyan szolnak arrol,

Hogy volt egyszer egy szerelem

Mi mosollyal kezdodott

Es tengernyi konnyel vegzodott hirtelen.


Metamorfozis

Este:

Test fal fele fordulva

Lelek befele huzodva

Szem uvegesre sirva

Szaj ideges fogaktol elevenre ragva.

Gyomor osszezsugorodva

Vizet nem kivanva

Etelt melyen utalva

Duborog, mindent elutasitva, egve-fajva.

Sziv felig meghasadva

Elengedve majd szoritva,

-belole vorosen omlik vampirok itala-

Dobban ejjel feher inget festve tuzpirosra.

Reggel:

Test test fele fordulva

Lelek lelekhez huzodva

Szem fustosre satirozva

Szaj finoman ruzsozva

Gyomor meg osszezsugorva

A vizet mar elfogadva

Lassan gyogyulva

All szolgalatba.

Sziv hasadasa

Felig osszeforrva

Kisse meg szivarogva

Hatalmasat dobbanva

Uj ritmusba kezd.

Nincsenek megjegyzések: