Egy döglesztő üzenetrögzítő ez az egész. Megőrzi a múltbéli és jelenkori történésekkel kapcsolatos gondolataimat, melyek a lelkemben fogannak, később az agyamban megfogalmazódnak és végül a kezem iderója valamennyit miközben az ajkaim szavakká formálják őket, hogy soha ne feledjem: milyen erős is vagyok valójában.

2008. július 3., csütörtök

Fizetseg …

“Jo tett helyebe jot varj” vestuk eszunkbe mindannyian apronep korunkban, csakhogy idokozben felnottek lettunk s sajat tapasztalatbol tudjuk mar, hogy jotett helyebe inkabb ne varjunk semmit, talan akkor nem lesz olyan keseru az arculcsapas, mert baratsagert nem biztos, hogy baratsagot kapunk, szerelemunkert talan felszines erzelmekkel halmoznak el minket mint, ahogyan oszintesegunkert is olykor-olykor nagyon nagy arat kell fizetnunk, mi pedig csak szenvedunk, szenvedunk es szenvedunk, mert biztunk, szerettunk es oszintek voltunk.

A fentiek szerint tehat a biztos recept a boldogsaghoz az, hogy ne bizzunk, ne szeressunk valamint ne legyunk oszintek.

Pillantsunk be most kicsit a kulisszak moge, ha egy ember nem bizik meg senkiben, akkor az azt jelenti, hogy fel, marpedig felelemben elni nem a legtunderibb erzes, ha valaki nem szeret soha eleteben, akkor nem ismeri meg az igaz szerelmet, marpedig anelkul a Miszissz tarsasaga egy pofa bagot sem er, ha pedig a barat fogalma “azegyuttkocsmazunkosztjolvan” cimszoban kimerul, akkor tulajdonkeppen egy maganyos emberrol beszelunk, marpedig tarsas lenyek vagyunk, ergo nincs boldogsag egyedul.

“Hat akkor most mitevo legyek?” - dorombol a lelkem az agyam kapujan, ahol maris megfogalmazodik a valasz.

Elj! Tagra nyilt szemekkel, bizakodva tekints a jovobe, a Miszissz szereti ezt s minden bizonnyal megajandekoz egy csoppnyi tejfollel. Szeress, ha arra erdemes embert talalsz, mert, ha elmulik is a szerelem, a multban csodalatos pillanatokat eltel meg kedveseddel es az, akkor, abban a helyzetben a legjobb dolog volt, ami veled tortenhetett; es baratkozz. Minden egyes baratodnak add oda a vattacukrod felet, vagy az egeszet, de az igazan mely gondolataiddal csak egy-egy embert tisztelj meg, hiszen minden gondolatunknak megvan az alanya. Vajon nem tisztessegesebb-e ot magat megkerdezni, osszeszidni vagy eppenseggel megszeretgetni, ha ugy tetszik?

Ha egy kismalac ele szaz kez szorja ugyanazt a mennyisegu makkot, mert kurtafarka igen tetszetos, attol a kismalac meg nem lesz sem koverebb, sem pedig sovanyabb. Idokozben a rozsaszin malacbol hatalmas hizo lesz, a kezek kikopnak s talan epp abba az egy kezbe fog beleharapni, aki ott marad mellette, hogy etelt adjon neki, mert disznokent is szereti.

Folyt.kov.

Nincsenek megjegyzések: