Ne engedd …

Gyerekkoromban nagyon sok klasszikus meset olvastam. Nem tudom emlekszel-e meg az Arany mesekonyvre, a Kek mesekonyvre, Benedek Elek apora, Andersenre vagy a Grimm fiverekre, akiknek a tolla nyoman megszulettek a sarkanyok, boszorkanyok, kiralylanyok es hercegek. A legszebb karacsonyom is az volt, mikor megkaptam a “Nagymama kepeskonyve” cimu csodat s a legemlekezetesebb nagytatammal toltott pillanatok maig is azok, mikor meselt nekem a kiralylanyokrol s a rablovezerrol. Ebben nottem fel, mesekben. Tobbnyire azonosultam egy-egy nekem tetszo hossel, ezert aztan megeltem minden egyes pillanatat annak amit epp olvastam.

Kesobb, mikor mar nagyobb lelegzetvetelu muvek befogadasara is kepesse valtam, akkor nekiestem Bronte Uvolto szelek cimu regenyenek, mely maig a kedvenceim kozott szerepel. Mesektol atitatott agyam nehezen viselte azt a sotetseget, hideget melyet a konyv kozvetitett s miutan befejeztem meg sokaig ott elt a fejemben a kodos Szelesdomb es a szerencsetlen Catherine mignem egy napon radobbentem, hogy Bronte nem volt feketelelkubb mint Elek apo, csupan a romantikat megfuszerezte a realizmussal, melytol aztan kicsit komor es szurke, vagyis eletszerubb lett az egesz muve. Termeszetes, hogy a bennem elo kislany tiltakozott ezellen s hangosan kialtozott valahonnan melyrol, hogy “szegeny no, milyen maganyos volt, mennyit szenvedett, bezzeg Csipkerozsit felebresztettek s boldogga tettek” es akkor a semmibol ott termett Miszissz Elet. Leult mellem az ablakba. Odakinn mar alkonyodott, a hazunk elotti szololugas leveleit szeliden hintaztatta a szel, a szunyoghalo elott sok kis allatka zummogott, az estikek illata belengte az egesz szobat. Minden bekes volt, csak az en lelkem lazadozott a fohosno sanyaru sorsa miatt, melyert termeszetesen a szerzot tettem felelosse.

Ott ucsorogtunk s logattuk a labunkat a Miszisszel, mikor megszolalt: “ezt ne engedd elmulni magadbol soha. Ezt a kislanyt, aki tudja ugyan, hogy letezik a csunya de mindenkeppen vagyik a szepre. Lazadj a csunyasag ellen, mert eleted soran szamtalanszor utol fog erni, de megvan a kepesseged arra, hogy szeppe tedd.

Catherinet Bronte szulte, neki o a Miszissz Elet s az o Miszissze nem adta meg szamara a lehetoseget, hogy kiszinezze Szelesdombot, ezert szurke maradt, de en adok neked egy nagy csomag ceruzat, hogy kedvedre szinezgesd a teged korulvevo vilagot, am a ceruzak csak addig fognak, amig hiszel bennuk es csak addig hiszel bennuk amig el benned a kislany”.

Azzal a kezembe nyomott egy nagy rakas szinesceruzat. Most is megvan valamennyi, es buszken orzom a szineket, mint, ahogyan eloszeretettel lapozgatom ma is Elek apo vagy a Grimm testverek konyveit, nekem December 5.-e es 24.-e meg most is varazslatos nap s hiszem, hogy olyankor csodak tortennek a vilagban.