Ujjaszuletes …
50-60-70 evunk alatt szamtalanszor szuletunk ujja, neha elkovetett hibanikbol tanulva tortenik meg, hogy vegzunk addigi eletunkkel, neha gyermekunk szuletese osztonoz valami masra, szebbre, jobbra minket de azt hiszem az igazi valtozas soha nem szandekos, hanem egyszeruen csak megtortenik Miszissz Eletnek koszonhetoen.
Valamennyien nyers agyagdarabok vagyunk a Miszissz muhelyeben, o radob minket a korongjara, elkezdi hajtani apro labaival, kezeivel ovatosan format ad nekunk s mikor ugy erzi, hogy muvevel elkeszult, akkor nekilat egy masik darab agyag megmunkalasanak. Minket felretesz de nem eget ki s mikor latja, hogy kicsit eldeformalodtunk, ujra osszegyur, ujra a korongra kerulunk es uj format kapunk tole.
Ilyenkor hagyja el tobbnyire a szankat az “ujeletetkezdek” felkialtas.
Olykor-olykor a Miszissz kedvetlenul fazekaskodik, igy szuletnek meg a kocsogok, a sztereotip majmok, maskor viszont teljes gozzel,
Az agyag, bar igen sokaig kepes magaban tartani a nedvesseget, lassan-lassan kiszarad s mi
Egy napon aztan megkapjuk vegleges formankat s, ha szerencsenk van, akkor az elparolgo nedvesseggel egyutt tavozik belolunk a butasag, keseruseg, banat, tulerzekenyseg, betegseg s megmarad az egeszseges onzes valamint megannyi kellemes tulajdonsag amitol majom lesz a majom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése