Egyedul …

Egyik ejszaka Miszissz Elet furcsa trefat uzott velem. Csak arra emlekszem, hogy lefekudtem, a kovetkezo kep mar az, hogy setalok egy erdekes piacon, ahol embereket arultak, ferfiakat es noket egyarant. Elkepedve araszolgattam a sorok kozott, tolem jobbra is es balra is elado emberek ucsorogtek csondben, arra varva, hogy valaki megvasarolja oket. Voltak kozottuk szepek s kevesbe szepek, voltak koverek, sovanyak, feketek, feherek, volt olyan is, akin latszott, hogy megviselte az elet de olyan is volt aki vidaman dudolgatott mikozben sok-sok szempar mustralgatta ot.

Igy jottem-mentem kozottuk tagra nyilt szemekkel, mikor harsany tarsasagra lettem figyelmes, melynek kozeppontjaban egy nagy kalapos, tomott bajuszu, fekete ferfi allt, ujjain furtokben logott az arany, bajsza alatt hofeher fogait megvillantva teli szajjal mosolygott mikor ram nezett s megkerdezte tolem, hogy: “ kisasszonkam, maga milyen csavoembort keres? Jobaratot, szeretot, urat, napszamost, betyarembert? Vagy csak szurke fakot a szekir elibe? Mer’ nalam mindent megtalal a kisasszonka, hisz’ en vagyok Don, aki a ferfiembernek asszonyallatot arul, asszonyallatnak ferfiembert kinal. Latja, ezek is egymasra talaltak”, s en csak akkor vettem eszre, hogy a harsany tarsasag tulajdonkeppen naszmenet s kozuluk mindenki boldog csak az ara nem, mert sutott a szemebol a szomorusag, aracara pedig ra volt irva a mondat: “csak azert, hogy ne legyek egyedul…”

Bevallom elso remuletemben a Miszisszt kerestem a tekintetemmel de sehol nem lattam, majd butan elkezdtem razni a fejem, hogy a Don jojjon ra, en nem akarok vasarolni tole de akkor elkezdett forogni velem az egesz piac, ide-oda lokdostek s kozben visitottak, hogy “elado, o is elado, mindenki megveheto, nem kivetel ezalol o sem”.

Olyan groteszk volt az egesz kep, mint mikor a sotet kozepkorban boszorkanyegetesre gyultek ossze az emberek a vasarteren es boldogan szivtak be a szerencsetlen no ego husanak a szagat, mikozben hangosan orditottak elo-elovillantva elrohadt fogaikat es mocskos kepukre odafagyott a rohej mikor a maglya tetejen allo szerencsetlent elkezdtek nyaldosni a langok.

A szobamban tertem magamhoz, almom teljesen felzaklatott, testem csatakos volt az izzadtsagtol, Miszissz bekesen uldogelt mellettem es csondesen megszolalt: “kit keresel? Jobaratot, szeretot, urat, napszamost, betyarembert? Vagy csak szurke fakot a szeker ele?”

Nehany pillanatnyi gondolkodas utan megtalaltam a valaszt: “jobaratot egy pohar bor melletti beszelgeteshez, szeretot az agyamba, urat a szinhazba, napszamost aki kicsereli az izzot a konyhamban, betyarembert aki neha huncutsaggal tolti meg a hatralevo 20-30 evemet es egy szurke fakot magam melle, mert ketten konnyebb elhuzni a mazsas szekeret, de minderre csak akkor van szuksegem, ha onmagam leszek a fizetseg es ujjongva elfogadnak.”

Folyt.kov.