Egy döglesztő üzenetrögzítő ez az egész. Megőrzi a múltbéli és jelenkori történésekkel kapcsolatos gondolataimat, melyek a lelkemben fogannak, később az agyamban megfogalmazódnak és végül a kezem iderója valamennyit miközben az ajkaim szavakká formálják őket, hogy soha ne feledjem: milyen erős is vagyok valójában.

2008. július 8., kedd

Ma is …

A minap talalkoztam egy kedves es bator ismerosnek velt emberszabasuval (azota kiderult, hogy pusztan ismeros, de az oszinte kedvesseg es batorsag leghalvanyabb kis szikraja is hianyzik belole), akivel, mivel reg nem lattuk egymast, jo majmok modjara leultunk meginni egy kavet. Ahogy az ilyenkor szokas, meselgettunk egymasnak, multrol, jelenrol, jovorol, tervekrol. A multrol nagyon sokat beszelt, jovokepe egyaltalan nem volt, tervei viszont igen. A jelenrol csak ennyit mondott: “tudod, en most a ket kezemmel keresem a kenyerem, de a tobbi majom meg ne tudja, mert szegyenlem”.

Ereztem, hogy tolul fel bennem egy kellemetlen gyerekkori emlek, ennek az ostoba, sznob es pucersegget elovillanto mondatnak a hallatan.

A majmok elemi iskolajanak vegzose voltam, mikoris a szeperzekemet egyik majomtarsam a kovetkezo indokkal vonta ketsegbe: “en jobban tudom, hogy mi a szep, mert az en majommamam tanar a tied pedig csak munkas” s lam az evek soran a koztudatban a ketkezi munkas fogalma mit sem valtozott, lasd reg nem latott majomismerosom csoppet sem szivderito kijelenteset, akinek jelzem a szulei is “csak” munkasok. Hat, hogyan tudja az ember tisztelni a szuleit, ha szegyenli a munkat, melynek gyumolcsebol felneveltek ot az utokornak? Milyen jellemhibas majomtarsadalomban elunk mi?

Csak gondolj bele, nem lennenek a vilagon olyan majmok akik “csak” munkasok, nem lenne termelo tevekenyseg, megszunne az ipar, hogy teljesen leegyszerusitsem, nem lenne pek aki az asztalunkra kenyeret varazsol, de nem lenne foldmuves sem, aki a buzat megtermeli nekunk, mert ugye a munka az szegyen. Viszont tele lenne a vilag ertelmisegi majmokkal akik lassan de biztosan, nagyon okosan es igen kulturalt korulmenyek kozott ehenpusztulnanak, mert ugye a munka az szegyen.

Hova lenne a szinesz, ha nem lenne diszletmester, a pap, ha nem lenne kenyer az Ur szent vacsorajahoz, az orvos, hogyan vegezne munkajat, ha nem lenne muszeresz a vilagon, a gyerek miutan anyjanak elapad a teje, mit inna, ha a paraszt nem fejne?

A legderekabb emberek a vilagon az igazi parasztok s az egyszeru polgarok, akik tisztelik az ertelmiseget, mert oket megaldotta a majmok Istene joerzessel, johiszemmel s az ilyen fent emlitett majmok miatt mennek be felelemtol reszketve ugyintezni egy irodaba, mert ugye ok “csak” munkasok, ami nem sokkal tobb mint a senki.

Sajnos majomtarsadalmunk olyan mint Babits szerint az emlek, megpedig kulonos kincstar, mely neha a gyemantot dobja ki es a szemetet gyujti.

Nincsenek megjegyzések: