Gyemant …

A vilagmindenseg Cullinan gyemantja maga a Miszissz. Nincs nala ragyogobb, fenyesebb, tisztabb, nagyobb, ekesebb es dragabb kincsunk. Sajnos szamtalanszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni errol, de olyankor o akcioba lep s emlekeztet minket erre egy hirtelen jott betegseggel vagy egy kozeli ismeros tragediajaval.

Nem tortent ez maskent velem sem. Epp ma egy hete atestem egy muteten. Valaki azt mondta, hogy akit operalnak az mindenkeppen kozelebb kerul a halal volgyenek kapujahoz, mint egy egeszseges ember, legyen az akar egy rutin mutet.

En nagyon feltem s bevallom, hogy az is megfordult a fejemben, hogy soha tobbe nem fogok felebredni.

Aztan elindultam az ismeretlen fele.

Furcsa, de miutan magamhoz tertem raeszmeltem arra, hogy annyi mindent rosszul csinalok az eletben, neha annyira hutlen vagyok a Miszisszhez, neha “csakazertsem” nyalok, makacssagbol. Erdekes modon valahogyan atertekelodtek a fejemben a dolgok, ami eddig kitoltotte az eletemet az most erteket veszitette s atvette a helyet a Miszissz, akirol eddig termeszetesnek hittem azt, hogy itt van velem am mar tudom, hogy barmikor elhagyhat es a jelenlegi ittlete mosolygasra kesztet, meg akkor is, ha kozben fajnak a sebeim; setalasra kesztet, meg akkor is, ha nincs annyi erom meg, hogy szaladgaljak es orom van bennem, pontosabban szolva tombol bennem az orom azota, hogy az altatasbol felebredtem es azt suttogtam, hogy “jajj Istenem, keszen vagyok? Elek!” es kozben megpillantottam a muto egyik sarkaban az en kedves Miszisszemet aki vegig ott orkodott, hogy az o kedves majmanak semmi bantodasa ne essek.

A korhazban aztan volt idom gondolkodni az elmult hetek, honapok tortenesein, melynek eredmenyekepp szuletett ez a blog is kedves olvaso. Hogy teljesseggel megertsd minden bejegyzesemet, azt hiszem tudnod kell, hogy tiszta szivembol szerettem valakit, bar meglehet, hogy neha nem tudtam kimutatni az erzelmeimet, de nalam hozza ragaszkodobb majom nem biztos, hogy elt a foldon, megis elkuldtem, de, csak azert, mert biztos voltam benne, hogy nem erzi teljesen jol magat a kapcsolatban. Igy hat dontottem. Vege lett, csakhogy az igazi erzelmek nem mulnak el varazsutesre, azoknak nem parancsol a majom, s a szakitas utan is jo volt latni, hogy orul, fajt, ha banatos volt. Minden bizonnyal sokan ereztetek mar igy, lam meg ebben sem vagyok kulonleges.

Mar honapok ota kulon utakon jartunk, mikor feltunt egy regi baratom, vagy talan inkabb ismerosom, akitol csak azt hallottam, hogy “jajj de kar, pedig annyira egymashoz valok vagytok”, aztan ugy alakult, hogy ok kerultek kozelebbi viszonyba.

Leirhatatlan az erzes, ami akkor keritett hatalmaba. Baratom/ismerosom tettet arulaskent eltem meg, hiszen ismerte az erzeseimet, volt kedvesemet pedig annyira mocskosnak lattam, hogy meg az erintesetol is szabalyosan feltem. Feltem attol, hogy piszkos leszek tole.

Ennek az egesz tortenesnek koszonhetoen egesz sornyi emlek tolult fel bennem, ezt olvashattatok, ha olvastatok.

Aztan ugye lebetegedtem.

Hosszas korhazi toprengesem alatt rajottem, hogy nem vetkeztek, hiszen (es most egy kozhellyel fogok elni) szerelemben es haboruban mindent szabad. Az, hogy en nem tudok eszerint elni, az meg nem jogosit fel arra, hogy eliteljem azokat akik igen. Rajottem, hogy annyi folosleges harag, annyi megbantottsag, annyi gyerekes makacssag, annyi szeretet es baratgyilkos gondolat volt bennem, hogy csoda az, hogy birtam cipelni. Valahogy eltorpultek a szerelmi problemak az egeszseg mellett, megszuntek a mindennapi gondok, nem gondoltam az esetleges penztelensegre, nincstelensegre. Valamifele furcsa bekesseg szallt meg s eskuszom ez nem alszentseg, szerintem mindenki igy van vele. Azota is szinte ordit bennem a Nyilas Misinek szant mondat: “legy jo fiam, legy jo mindhalalig”.

Azt hiszem, hogy az idezetek es a teatralis beallitasok embere vagyok, mert mikor mutet utani elso reggel egyedul maradtam a szobamban es ugy dontottem, hogy marpedig en fel fogok allni egyedul, es a hasambol kivezetett csovet, melynek vegen egy veres zacsko hanykolodott, a fogaim koze szoritva, percekig viaskodva a mindenemet atjaro fajdalommal es a sajat gyengesegemmel, Hamingway nagy mondasa jutott eszembe, megpedig “az ember nem arra szuletett, hogy legyozzek. az embert el lehet pusztutani de nem lehet legyozni” es nehezen de felultem az agyban. Halantekomon csorgott a viz, hasam szaz helyen luktetett, ket labam remegett a kimerultsegtol de ultem, mert ulni akartam.

Azota pedig boldog vagyok, mert boldog akarok lenni s, ha ehhez a boldogsaghoz az kell, hogy (es most egy szamomra kedves ismeros szavaival fogok elni) “ne slukkoljam le tulsagosan” a korulottem zajlo esemenyeket, akkor nem fogok slukkolni, inkabb keresztulnezek a fustfuggonyon es mosolyogva bamulom a mogotte levo Miszisszt , ha az kell, hogy oruljek a reggeli hanyinger nelkuli ebredesnek, akkor orulni fogok.

Azt hiszem nagyon sok embernek kellene egy-ket mutet ahhoz, hogy raerezzen, nem jol eli az eletet, nem kezenfogva setal a Miszisszel, csak fenyev tavolsagbol figyelik egymast.

Szivbol remelem, hogy a hegek a hasamon soha nem fognak eltunni teljesen, mert sajnos en abbol a majomfajtabol vagyok gyartva, amelyiket folyamatosan emlekeztetni kell arra, hogy a Miszissz nagyon draga kincs es minden szomorkodassal toltott perc karbaveszett ido.

Mar reg tudom, hogy olyan vagyok mint Dajka Margit, mindannyiunk Bors nenije, hogy azok koze a majmok koze tartozom, akik szabalyosan meg tudnak semmisulni, ha nem hatartalan szeretet veszi oket korul, de mutass nekem egyetlen elolenyt, akit mindenki mas szeret. Sokkal fontosabb az, hogy en tudjak szeretni s en tudom, hogy tudok. Ez erost megnyugtato erzes.

Azt hiszem en most boldog vagyok. Megbekeltem.

Most sikerult lelkem kincsesladajaban rendet raknom, helyere kerult az anyai simogatas, KK, a Nagyika, de ott van mellettuk SzK is akit idokozben megtisztitottam, ott van a kigyo is, aki megmarta a kismajmot de az a fontos, hogy a majmocska tulelte, ott van Miszter Halal is, aki halatlan szerepet tolt be ugyan a vilagmindenseg szinpadan, de nem szabad elfelejtenunk, hogy neha nagyon kegyes tud lenni es mindenek folott ott van az en edes, kedves Miszisszem aki remenyt ad, ha csuggedek, visszahuz, ha fejvesztve rohanok, vilagossagot gyujt, ha tul sotet van bennem. Aki csilingelo kacagasaval a legelkeseritobb helyzetben is mosolyt csal az arcomra.

Olyan ez az egesz mint mikor hazaerkezel egy hosszu utrol es semmi masra nem vagysz csak arra, hogy a szeretteid kozott legy, hogy csondes maganyodban elolvass egy-ket jo konyvet, hogy meghallgasd a legporosabb bakelit lemezed, hogy magadhoz olelhesd vegre a zold bekat akivel aludni szoktal.

Egy szo mint szaz, ujra itthon vagyok.