Aldas …

Nehogy azt gondold, hogy az aldasert nem a Miszissz a felelos, mert akkor menten megbillogozlak a naivsag jelevel s nezheted magad.

Tortent egyszer, KK tavozasa utan nehany honappal, hogy barmennyire is igyekeztem jol nyalni, valahogy nem jutottam egyetlen csoppnyi tejfolhoz sem, de meg a legsavobb savot is megvonta tolem Miszissz Elet ezert aztan erom kezdett elfogyni s egyre gyerebben jelentkeztek nalam a nyalasi szandekok, melynek egyenes kovetkezmenye lett, hogy kezdtem kiszaradni.

Ajkaim cserepesek voltak, arcom beesett, szemeimnek sem volt mar semmi csillogasa es akkor Miszissz Elet elkuldte az aldast nekem, nehany betoro, majd par hettel kesobb 1-2 tolvaj kepeben.

Akkori szobam igen csondes kis hely volt, es bar mar tartottam a kapcsolatot a kulvilaggal, megpedig egy Szinhaznak nevezett intezmenyen keresztul, kis lakomat nem dulta fel kocsmazaj sohasem, barati beszelgeteseknek sem volt fultanuja szinte soha, csak en eltem benne s az emlekeim. Jol megvoltam a fenykepekkel, egy teljesen lehangolodott, elhagyott gitarral, szep szavakkal teleirott leveleimmel es egy Zoran kottafuzettel, melyet KK gyakorta lapozgatott.

Igy eltunk ott kozosen, bekeben, nyugalomban es ugye a teljes kiszaradas szelen mikor egy nap arra lettem figyelmes, hogy avatatlan kezek turkaltak az emlekeim kozott s olyannyira megtettek, hogy KK fenykepet osszetorve talaltam s a szinten KK-tol kapott minden ekessegem odaveszett. Egyetlen zokszo nelkul osszeszedegettem az uvegszilankokat, KK torott kepet visszahelyeztem a polcra es mivel akkor mar doktoralhattam volna mind cinizmusbol mind pedig szarkazmusbol hat csak legyintettem es ennyit mondtam: “Miszissz, most aztan buszke lehetsz magadra” s kozben arra gondoltam, hogy soha tobbet nem nyalom ot, inkabb ehenpusztulok. Az oreg holgy nagyon megsertodhetett, mert nehany hettel kesobb fejemre kuldte a soron kovetkezo aldast a tolvajok kepeben, akik, mivel ekessegem mar nem volt, ha vittek minden mast. Igazan nemeslelku tolvajok voltak, mert nehany fehernemut ott hagytak nekem, gondolvan arra, hogy megsem jarhatok pucer seggel orszag-vilag elott.

Akkor dontottem ugy, hogy beintek Miszissz Eletnek es akkora fityiszt mutattam neki, hogy meg nekem is nehez volt felemelni.

Elhataroztam, hogy sajat maga ellen forditom a fegyveret s ahelyett, hogy sajnaltam volna magam a tortentek miatt, megprobaltam aldaskent kezelni nyomorusagos helyzetemet.

Szeliden belemosolyogtam a Miszissz arcaba majd odahajoltam hozza s csondesen a fulebe sugtam, hogy: “eltuntek az emlekeim, nincs multam de van jovom!!!”

Folyt.kov.