En …

En is csak egy majom vagyok a dzsungelben, aki megprobal ugy lavirozni a tobbi allat kozott, hogy ne essek semmi bantodasa. Ezt nevezik eletosztonnek.

A majmok tarsadalma fura kis kozosseg, nehez am megtalalni benne a helyed. Az iskolaban peldaul azok koze a kismajmok koze tartoztam, akik soha semmi “jonak” nem voltak elrontoi, logtak lianrol-lianra es bevallom az erjedt banant is megkostoltak nemegyszer mint, ahogyan en is megtettem, bar kevesbe intenziven mint majomtarsaim, ugyanis az en majompapam kicsit elfuseralt eltet latva, nekem elment tole a kedvem.

Kesobb, mikor mar kurkasznivalo majomlany lettem belecsoppentem egy tarsasagba, ahol sok ertelmes majom gyult ossze s altaluk nagyon sokat tapasztalhattam. Fura kis kozosseg volt az mert kicsit masabbak voltak mint a tobbi majom s ugye a massagot nehezen viseli a tarsadalom, ezert aztan veluk kapcsolatban az elt a koztudatban, hogy “azok a majmok tul sok erjesztett kokusztejet isznak”, “azok a majmok deliriumban elnek”, “azok a majmok ugy neznek ki mint Jezus” holott az igazsag az, hogy “azok a majmok” tizenevesen komoly konyveket olvastak, zenet komponaltak, nemegyszer Istenrol makogtak vagy eppen megvitattak a majompapaval es majommamaval valo aktualis nezeteltereseiket es megprobaltak megerteni a vilagot amelyben elni kenyszerulnek.

Mara nagyreszt hazas majmok lettek mind, elik a majmok megszokott eletet, mar nem hasonlitanak Jezusra, nem isznak annyi erjesztett kokusztejet, es a delirium is tovaszallt, viszont megmaradtak a konyvek, a zene es a joleso nagy makogasok.

En nagyon rossz kismajom voltam. Kepzeld egyszer loptam is a jatekboltbol egy sipot s mikor otthon megmutattam legujabb szerzemenyemet az anyukam ramadta a bojtos sapkamat, begombolta a kabatomat s elkuldott, hogy kerjek bocsanatot a majomnenitol s adjam neki vissza a nehezen megszerzett sipomat. Akkor ismertem meg a szegyenerzetet s mivel visszamenni nem tudtam a pironkodastol, hat ugy dontottem, hogy melto sirhelye lesz annak a sipnak a szokokut vize, hat nehez szivvel de megvaltam tole. Azota sem felejtettem el, hogy milyen a lopas miatti szegyenerzet, talan ezert nem veszem el soha ma sem azt, ami a mase.

Az igazsagerzetem is mar egeszen kicsi majomkent megmutatkozott, mikor “Erzsi bacsi” bekopogott hozzank s meggyanusitott engem azzal, hogy focizas kozben betortem a szobaja ablakat s, hiaba bizonygattam, hogy en meg csak meg sem tudom rugni a labdat, nemhogy ablakokat torogessek, nem tagitott. Ereztem, hogy gyulemlik bennem a duh iranta s kicsi majomkezeimmel meg tudtam volna olni ot, mert nem eleg, hogy meggyanusit, meg “hazudosnak” is tart engem. Ektelen haragomtol csak anyukam mentette meg, aki szeliden elmondta neki, hogy en akkor, mikor az o ablaka betorott epp szobafogsagban voltam, gondolom valami iszonyatos nagy gaztettem miatt.

Makacsagomra is koran feny derult, mert egyszercsak kipattant az agyambol, hogy nekem kell egy gorkorcsolya s mivel abban a pillanatban nem vasaroltak meg nekem, hat lelemenyessegemnek koszonhetoen “csinaltam” magamnak egyet, “majd en megmutatom nektek” cimen s azzal a labamra kotottem a kis jatekteherautot valami zsineggel s fulig ero vigyorral, teljes onelegultseggel szaguldoztam a hazunk elotti jardan … pontosabban szolva szaguldoztam volna de sajnos csak egyetlen egy darab kis tejesautom volt es ugye az sem birta tul sokaig a terhelest de bebizonyitottam, hogy en gurulni fogok, hat gurultam. Nehany nap mulva megkaptam a hon ahitott “csupamuanyag” szepsegesen szep kek gorkorimat, de akkor mar a kismajom masra vagyott.

“Az adott szo kotelez” cimu fejezetre sem kellett tul sokaig varnom, mert olyan 7 eves kismajom lehettem mikor sajat karomon tanulva a fejembe vestem.

Kincsesladam melyen ott lapult egy hatalmas narancssarga napszemuveg, olyan “dzsinalollobridzsidas”. Valamikor jobb napokat is megelhetett szegeny okulare de mire a birtokomba kerult valahol elhagyta az egyik szarat. Mit sem torodve narancssarga tunemenyem kis szepseghibajaval, buszken setalgattam az udvaron, akar egy pava mikor egyik lelki jo baratnom nyakaban felfedeztem egy gyonyorusegesen szep kalarist. Az olyan szep volt, hogy olyat en meg addig nem is lattam, csillogott-villogott a sok kis muanyag bigyo. Ugy dontottem, hogy napszemuvegemert cserebe elkerem a nyaklancot. Az alku annak rendje s modja szerint meg is kottetett, elhangzott az esku is, miszerint “csere-bere fogadom, tobbet vissza nem adom” s abban a minutumban gazdagabb lettem egy kalarissal s szegenyebb egy szaratol megfosztott csodas napszemuveggel.

Igen am, de estere meguntam a gyongycsodat s kullogtam visszaszerezni a napszemuveget de a baratnom begurult s letorte szegenynek azt az egyetlen szarat is. Ott hevert a porban az en jobb sorsra erdemes, szinesznos napszemuvegem s en latva kincsem haldoklasat megfogtam a kalarist s egyetlen mozdulattal szetteptem es ledobtam a porba. Ha megtartottam volna az adott szavam, akkor a kalaris talan meg most is ott ekeskedne a kincsesladam aljaban de igy se napszemuveg, se kalaris.

A konnyelmuseg is hamar ramtalalt.

Mar aprocska majom koromban is megmutatkozott ez a csoppet sem nemes tulajdonsag, mikor minden osszekuporgatott garaskamat sult gesztenyere, fagyira vagy eppen hazicsokira koltottem, nem gondolvan arra, hogy talan holnap az epp aktualis baratnoimmel elmegyunk a santa majombacsihoz gombocos fagyit enni s nekem ures lesz a zsebem. E tekintetben, bar megprobaltam csiszolni magamon az evek soran, nem valtoztam semmit. Sot. Ha azt lehet mondani, akkor sokkal rosszabb lettem ugyanis teltek multak az evek, felnottem s radobbentem, hogy nem csak a fillerekkel de az erzelmeimmel is konnyelmuen banok.

Tovabba:

a mertekletesseg fogalmat sajnos nem ismerem, a mindent vagy semmit elvet huen kovetem, megprobalok ugy elni a dzsungelben, hogy ne iteljek el egyetlen majmot sem, de csak azon megfontolasbol, hogy ne iteltessek, attol meg a velemenyem megvan. A kozonsegesseget kerulom, a nemes egyszeruseget becsulom, a segitseget meghalalom, a kozonyt nehezen viselem, mint, ahogyan a velt vagy valos baratok tamadasait is. Az oszintetlenseggel nem tudok mit kezdeni, gyulolom az eroszakot, nem kedvelem a ripacsokat, heteroszexualis vagyok de semmi bajom a homoszexualitassal. A vilag leghiubb majmanak tartom magam, akit tulzott szemermesseggel aldott meg a Miszissz. Sokszor jatszom el a magam melodramajat, sokszor kesek, a tobbi majomnak eloszor a kezet nezem meg, szeretem a kismamakat es nem annyira szeretnek szep lenni, mint inkabb bajos. Kedvelem az apoltsagot, ennelfogva taszit az apolatlansag. Hiszek a majmok Isteneben, de hitem gyakorlasahoz nincs szuksegem kozremukodo majmokra. Neha kiszamithatatlan es onzo vagyok, sajnos nem hianyzik belolem a gog es buszkeseg, neha nagyon lenezo tudok lenni. Tul sokat dohanyzom, tul sokat foglalkozom magammal, tulzottan megerintenek masok problemai. Gyulolom a porcelant es szeretem az uveget. Nem kedvelem a nagy meleget, mert megfoszt a komforterzettol. Fazos vagyok. Mostanaban egy kitomott bekaval alszom mert gyulolom az egyedulletet de inkabb egyedul, mint tarsas maganyban. Nem szeretem a hivalkodo szineket, kedvelem a nepmuveszetet, nem viselem tul jol, ha hatat forditanak nekem az agyban. Minden korulmenyek kozott szeretem megorzini noiessegemet ezert aztan neha kicsit merevnek tunhetek. Imadom a szinhazat es a jo irodalmat, kedvenc koltom Szabo Lorinc, kedvenc versem Az egy almai, szivesen hallgatok Mozartot. Elolvadok egy szal viragtol es az oszinte csokoktol. Odavagyok a meghitt percekert. Boven vannak hisztis pillanataim, hangulatember vagyok, imadom a Magyar konyhat es szeretnem latni Mexikot valamint Velencet.

Hat ilyen vagyok en, igy jellemeznem magam, talan ket fontos tenyezot nem emlitettem. Utalom, hogy iden 32 lettem, es ozvegy vagyok de mivel gyulolom a kifejezest a tovabbiakban maradjunk az egyedulallonal.

Folyt.kov.