Harmonia …

Miszissz Eletnek egy nap jatszadozni tamadt kedve, ezert elovett egy fiubabat s egy kislany babat, eletet lehellt belejuk s teljesen tapasztalatlanul letette oket egy utnak a ket vegere. Tortent mindez valamikor meg az 1920-as evekben.

A ket baba mikor magahoz tert elindult az uton, fogalmuk sem volt arrol, hogy mi varja oket a masik oldalon csak azt ereztek, hogy menni kell, hat mentek. Azon az uton senki mas nem poroszkalt csak ok ketten, igy aztan varhato volt, hogy elobb-utobb egymasba botlanak. A fiubaba ugyesen kerulgette az ut buktatoit, nem is volt rajta egyetlen karcolas sem, mig a kislany ugyetlenul setalgatott az ismeretlen tajat bamulva, emiatt aztan ossze is szedett nehany horzsolast. Nem voltak mely sebek, de kicsit sajogtak es nehany csepp ver is megjelent apro terdecskejen.

Mentek, mendegeltek mig egy szep oszi napon egymasba nem botlottak. Furcsan szemlelgettek egymast, neman ismerkedtek majd azon kezdtek el gondolkodni, hogy merre induljanak tovabb? Jobbra nem mehetunk – szolalt meg a kislany, mert en onnan jovok, s arra semmi nincs. Balra sem mehetunk – mondta a kisfiu, mert en pedig onnan jovok es arrafele sincs semmi, marpedig latom, hogy verzel, kotszert kell szereznunk. Nehany percnyi tanakodas utan ugy dontottek, hogy elhiszik azt amit a masik mond, ezert letertek az utrol s elkezdtek kitaposni egy osvenyt maguknak.

Furcsa vilagba csoppentek, melyben szesztilalom volt ugyan de a viragzo feketekereskedelemnek koszonhetoen barki barmit megkaphatott. Ket kis butank tagra nyilt szemekkel bamulta az ismeretlent. Hirtelen furcsa hangokra lettek figyelmesek, melyek hasito, visito, sikito hangok voltak aztan nehany meter utan megpillantottak a hangokhoz tartozo kepet. Sok furcsa kis baba gyult ossze egy tisztason, minden babanak a kezeben pohar, uveg volt. Hasonlitottak ugyan rajuk, de veluk ellentetben azok a babak butan mosolyogtak. Egyikhez is, masikhoz is odamentek s csondesen kotszert kertek toluk de azok mosolyogva, mit sem torodve az apro leanyka verzo terdevel, csak poharakat nyujtottak nekik, vagy uvegeket.

Ezzel nem tudunk mit kezdeni, de koszonjuk - mondta a kisfiu s bekesen atkarolta a kislany babat, igy mentek tovabb az uton, mignem egy aprocska patakhoz ertek. A kisfiu leultette a kislanyt a patak szelere, lemosta terderol a vert, majd bekesen lefekudtek. Megfogtak egymas kezet es elkezdtek jatszadozni. Furcsa jateka volt az a kezeknek. Ket vekonyka kar, ket hofeher kis tenyer, egymasba kulcsolodo pici ujjacskak. Neha a kisfiu zarta tenyerebe a kislany oklet, par perc mulva pedig mar a kislany vigyazott a fiucska kezere, majd karjaik osszefonodtak, szetvaltak de egy lehelletnyit mindig ereztek a masikat.

Miszissz Elet ekkor dontott ugy, hogy mar nincs kedve tovabb jatszadozni. Finoman magahoz emelte a ket aprosagot s visszatette oket a jatekai koze. Azt hiszem jol dontott, mert az egymasba kulcsolodo pici ujjacskak utan, kicsiny csokok kovetkeztek volna s akkor mar ez a tortenet nem a harmoniarol szolna s nem lenne ennyire szep.

Folyt.kov.