Az elet ismet igazolt engem, vagyis, nem fenekig tejfol s, neha arra kenyszerit minket, hogy nyaljuk kicsit az oldalat, melyen jelzem, azert nyomokban talalhato nemi laktoz, de azt a legtobb joindulattal sem lehet meg csak tejfolkenek sem nevezni.

Mindegy, ez mar csak egy ilyen jatek s buszke ember jatsza ezt az eletnek nevezett, neha tarsas, neha egyszemelyes jatekot s, ha eletben szeretne maradni, akkor jo melyre nyal.

“Miszissz Elet, en most nyalom kegyedet, kerem orvendeztessen meg keveske tejfollel” – hangzik el nap mint nap a mondat kozel 6 milliard ember szajabol s Elet anyank kegyesen odacsopogteti elenk mindennapi taplalekunkat.

Szerencses buszke ember az, aki nem nyal tul sokaig, s neki megis tejszin jut, egy jo barat, egy apro ajandek, egy szep este, egy megerto tars, egy anyai simogatas, ne adj isten siker, karrier vagy epp egy kisgyerek kepeben.

A szerencsetlen buszke ember tejfolje mar erost savanykas, neki apai dorgalas jut, kijozanito este, arulo baratok, ajandek helyett varazsdoboz, melynek orul de amint kinyitja kiugrik belole bohoc baratunk s vigyorogva fityiszt mutat … bele az arcaba.

Amde, letezik egy harmadik kategoria, a legszerencsesebb buszke emberek csoportja, akik kisse savanykas de edesen friss tejfolt kapnak. Nekik megadatik az, hogy tanuljanak hibaikbol, hogy raismerjenek az igazi ertekekre, hogy megismerjek a barat vagy az igaz szereto fogalmat, ugyanis talalkoztak az ellenkezojevel. Akiknel minden apai dorgalast egy anyai simogatas kovet.

Anya …

Summa summarum szerencses gyereknek mondhatom magam aki 1976-ban megunta a pocaklakast ezert ugy dontottem, hogy hajlando leszek megismerkedni Miszissz Elettel, akinek ugy tunik tetszett az en hatarozottsagom, mert aprilis 30.-an segitett vilagra jonnom s megnyitotta elottem eletem elso ajtajat s en, igazan orultem annak, hogy keresztulvisznek az ajton megis hangosan uvoltve kerultem kicsiny csaladom szobajaba.

Az elso ember aki meg tudott engem nyugtatni s emiatt aztan az uvoltozest is abbahagytam, egy gyonyoru, filigran, barna no volt, ozike szemekkel: o volt az en edesanyam aki 14 even at nevelgetett engem s aki az elso “csupacsipke bugyit” ramadta, meg akkor is, ha hangosan tiltakoztam ellene. Talpig no volt, talan ezert lett szamomra is fontos a noiseg, a noiesseg, a finomsag mely vagy ott lakozik valakiben, vagy nem. En azt hiszem az anyatejjel szivtam magamba ezt a tulajdonsagot s orokke halas leszek ezert.

Finom kis szerkezet a no, tobbnyire viragokhoz hasonlitanak minket de nezd meg a retet, hanyfele virag letezik? A rozsa szaran tuskek vannak, megis a legtobb ember az illatozo voros rozsat valasztja, pedig a szamartovisnek is van viragja.

Azt hiszem, ha en virag lennek, akkor talan sarga narcisz kepeben elnek, ugyanis egyenes a szara, sot, a levelei is, egyszeru finom kis szirmai vannak, megis a kozepen levo aprocska tolcser valamikepp erdekesse teszi ot s, ha megszokod, akkor az illata is hianyzik s neha csak azert varod a tavaszt, hogy megszagolhass egy sarga narciszt.

Anya is sarga narcisz volt szerintem, de egyszercsak hiaba vartam a tavaszt, hogy megszagolhassam ot, nem volt ott. Miszissz Elet ugy dontott, hogy jobb lesz neki masutt.

Ekkor kerultem kozelebbi ismerettsegbe a Miszisszel. Fort bennem a duh iranta s eme duhomnek hangot is adtam, o allt elottem s higgadtan csak ennyit mondott “ elerkezett az ido, hogy belepj egy masik szobaba, ahol nem lesz tobb anyai simogatas de az apai dorgalas oromet meghagyom neked”

Ez volt az elso savanyu tejfoliz amit ereztem eletem soran, de akkor meg nem tudtam, hogy mennyire kell nyalni a Miszissz oldalat s mai napig meg vagyok gyozodve arrol, hogy azert, mert 14 eves koromig csak tejszinhez jutottam, azert csak apa es anya a felelos, mert mint, ahogyan a golya eteti a kicsinyet, ugy iranyitottak az en fejemet is a szuleim.

Mivel mogottem az ajto mar zarva volt, 14 evesen Miszissz Elet iranyitasaval kenytelen-kelletlen beleptem hat eletem masodik szobajaba, de ugy, hogy senki ne lassa s, hogy meg Miszissz se jojjon ra, magammal vittem az anyai simogatast. Nem tartom kizartnak, hogy tulajdonkeppen tudta mit is rejtegetek, de engedte, hogy nyaljak egy csopp tejszint a sok savanyu tejfol utan s szemet hunyt folotte. Elhataroztam, hogy az anyai simogatast hurcolni fogom szobarol szobara s, ha szuksegem lesz ra, akkor elokutatom. Mai napig megvan, s, ha nagyon fajok akkor osszekucorodom, eloveszem magambol es simogatom vele a lelkem.

Simogatas …

A simogatas az a mozdulatsor, mellyel megorvendeztetjuk egymast. Persze optimalis esetben joleso, maskor viszont borzongatoan rossz. Olyan mint a csoki, mennyei lehet egy pohar asvanyviz utan de pokoli ize van, ha elotte teazol.

Volt egy Kedves Kedvesem (tovabbiakban KK), ugy simogatott mint senki mas. Mellette ugy ettem a csokit, hogy soha meg sem kostoltam a teat elotte

Tudod KK simogatasatol enyhulni ereztem a fajdalmat, lobbanni ereztem a szerelmet, erosodni ereztem a vagyat. Jo volt magamon tudni a kezet, mert adott s nem elvett, mert megtisztitott nem pedig bemocskolt. KK volt eddigi eletem legjobb dontese. A vele valo kapcsolatom miatt mondhatom el magamrol, hogy tudok jo donteseket is hozni.

Eletunk soran azonban kedvesek jonnek, kedvesek mennek es sajnos KK elment. No nem azert mert vagyott elmenni, hanem azert mert Miszissz Elet igy dontott s, ha egyszer Miszissz Elet dont, akkor azt el kell fogadnunk, ha tetszik, ha nem, meg akkor is, ha ezen dontesevel megfoszt minket a simogatastol es egy zsaknyi szep dologtol.

Elet Anyank fura fehernep, hiszen az o szobajaban ahol 50-60-70 evunket eltoltjuk megannyi ajto van s Elet Anyu olyan mint a huzat, bezar egy ajtot s megnyitja elottunk a tobbit, elkezd cinikusan nevetni mondvan: Valassz egy ajtot es menj be a szobaba. A dontes a tied.

En dontottem s akkor jottem ra, hogy az elet egy lutri.

Igy kerultem Szigoru Kedvesem szobajaba (tovabbiakban SzK). Igen ovatosan lepkedtem, az ember fel az ismeretlentol de furamod kellemes volt a szoba hangulata s ugy dontottem maradok. Egyetlen mozdulattal becsaptam magam mogott az ajtot s tudtam, hogy nincs visszaut, magam mogott hagytam a multam, KK-t pedig jo melyre rejtettem magamban, az anyai simogatas melle. Immaron ket edes terhet cipeltem magammal.

SzK szobajaban sokszor teaztam csokieves elott bar minden ketseget kizaroan volt ott nemi asvanyviz is, melybol vagy jutott nekem, vagy nem. Mikor mar remesen rosszul esett a sok teazas utan csokit enni, vettem magamnak egy kis asvanyvizet, hogy elvezhetove valjek az edesseg. Igy aztan volt olyan, hogy SzK simogatasa is egeszen emberi volt, vagyis enyhitette a fajdalmat s olykor-olykor jol esett erezni, hogy az arcomon vannak az ujjbegyei. Am elfogyott a penzem, nem tudtam tobb asvanyvizet vasarolni magamnak … talan ezert nem ismerem az erzest, hogy milyen is lehet az, ha SzK egesz tenyere az arcomon pihen es bar semmire nem vagytam jobban, zsebeim mar uresek voltak hat nyeltem a teat s megprobaltam arra gondolni, hogy a csoki tulajdonkeppen nagyon finom de egy napon radobbentem, hogy en mar nem erzem az izeket es talan mar akkor sem esne jol a csoki, ha asvanyvizet innek elotte, ezert megkertem Miszissz Elet-et, hogy eresszen ki SzK szobajabol.

SzK …

Miszissz Elet egy nagyon fura teremtes, mert huncutul elegyiti az ertelmet a butasaggal, az emberseget az embertelenseggel, a josagot a gonoszsaggal, az oszinteseget az oszintetlenseggel, a szerelmet a kozonnyel.

Azt hiszem, hogy mikor ugy dontott, ennek a vilagnak szuksege van egy SzK-ra, akkor minden huncutsagat latba vetve gyurta meg ot s kozben arra gondolt, hogy “no alattvaloim, itt van nektek egy ember, probaljatok meg kiigazodni rajta” s mindenfele hasznalati utasitas nelkul odatette elem aki edes terheimet cipelve epp pihenoben voltam.

Olyan volt az egesz, mint mikor kiontenek eled egy ezer darabos puzzlet s elkezded osszerakosgatni a darabkait, hogy a vegen megpillanthasd a kepet.

En nekilattam megismerni SzK-t, vagyis felvettem a kesztyut amit Miszissz Elet elemdobott s kezdtem kirakni a puzzlet, mert kivancsi voltam arra, hogy mit rejt a sok apro kis darabka. Onmagaban minden kis reszlet szepnek tunt, szinesnek, sokoldalunak s en ujjongtam, hogy lam a Miszissz ismet megorvendeztetett egy csoppnyi tejszinnel de azt hiszem buta voltam, ugyanis ugy dontottem, hogy ezt a nehany cseppnyi finomsagot megorzom a szamban addig mig kirakom a puzzlemat.

Az elso alak ami kirajzolodott elottem egy meztelen ember volt, kedvesen figyelo, erdeklodo szemekkel, majd tovabb rakosgattam s meglattam a szomoru, kietlen pusztasagot, ami korulveszi ot s kezdtem erezni, hogy az edes tejszin az ajkaim kozott mar nem is olyan finom. Leneztem hat magam melle s konyorogtem a Miszissznek, hogy csak egyetlen szines darabkaval orvendeztessen meg engem. Jo kedve lehetett, mert a puzzlecsomoban megpillantottam egy zold szinu papirdarabkat ezert tovabb rakosgattam mig a kietlen pusztasagban, erdeklodo szemu, kedvesen figyelo emberunk mellett kirajzolodott egy zold szinu cernaszal. Erdeklodve illesztgettem egyik darabot a masik melle mignem rajottem, hogy az egesz eddigi kep csak kep a kepben s, hogy a cernaszal tulajdonkeppen atvezet a kovetkezo kepbe, ahol elnyeli a sotetseg. Ereztem, hogyan kezd ismet savanykassa valni a tejszin a szamban, s, bar volt meg nehany szines puzzle darab mellettem, mar nem voltam kivancsi a vegeredmenyre, igy hat lenyeltem a tejszint, ami lehet, hogy mar tejfol volt csak nem akartam erezni a savanykas izt.

Miszissz Eletnek nem igazan tetszett eme dontesem, vadlo szemekkel nezett ram amiert megfutamodtam ezert odatette SzK-t, hogy rakja ki magat az ottmaradt darabkakbol s bezarta elottem szobam minden ajtajat. Jobb dolgom nem leven vegigneztem amint SzK megjeleniti nekem teljes valojat.

Dobbenetes kep tarult elem ugyanis kedvesen, erdeklodo szemekkel figyelo emberunk, kezen laban zold szinu cernaszalakkal allt a kietlen pusztasagban s minden cernaszal veget egy-egy bohoc fogta. Volt kozottuk kedves arcu, megerto, volt szemtelen es sajnos szamtalan gonosz tekintetu, vigyorgo arcocska is.

Tudtam, hogy ismet rosszul nyaltam, de Miszissz Elettel nem lehet jatszadozni. Ha nyaltal, akkor nyelned is kell. Nyeltem egy hatalmasat, osszehuztam magam, elovettem az anyai simogatast es arra gondoltam, hogy holnap talan kegyesebb lesz hozzam az oreg holgy mint tegnap, vagy tegnapelott.

Tegnapelott …

A Miszissz nem csak huncut, de ravasz es megfontolt is. Abban a pillanatban mikor ugy erzi, hogy feladod a vele valo viaskodast, nagylelkuen, anelkul, hogy nyalnal, az ajkaid koze cseppenti a finomsagot s te orulsz mint majom a farkanak s ez az orom erot ad neked ahhoz, hogy tovabb setalj vele az uton amit persze o jelol ki szamodra.

Bizonyos esetekben elturi, hogy harmasban setaljatok. Ad neked egy tarsat, mert o fizikai valojaban nem mutatkozhat veled masok elott. Az ismet csupan az o joindulatatol fugg, hogy megfelelo tarsat rendel-e melled, vagy sem. O donti el, hogy olyanok lesztek-e mint a cipo es a cipokanal, egyik rangatja a masikat, a fekete es feher, melybol csak szurke szuletik, szerelem es kozony ami csak fajdalmat okoz vagy eppen egy megkeseredett zeneszerzo es a hangjegyek, akik csak requiemeket szulhetnek.

De, ha jol nyalsz, Miszisszunk olyanna tesz titeket mint a cipo es a cipofuzo, melyek osszetartoznak, vagy mint a kek es feher festek, melyek elegyebol megszuletik az egbolt, a szeretet es szerelem, akik osszehozzak a boldogsagot vagy a hangjegyek es a zeneszerzo akik megszulik a muvet.

Azon a tegnapelotti napon epp aktualis szobamban “nemcsinaloksemmit” cimu musoromat gyakoroltam mikor a Miszissz a kovetkezoket mondta nekem: “adok neked, melled egy cipot. Te dontod el, hogy cipokanala leszel-e vagy belefuzod magad, hogy hasznalhatova valjek.

Azzal kinyitotta elottem a soron kovetkezo ajtot, igy kaptam meg KK-t.

KK …

KK maga volt a megtestesult josag. Drotkeretes szemuvege mogul, mindig magabiztosan es erdeklodve tekintett a vilagra mignem egyszercsak megpillantott engem. Attol a naptol kezdve csak egymast neztuk s csukott szemmel is ereztuk a masik kozelseget.

“Vegre nem tejfol Miszissz, vegre csupa tejszin s kulonben is, ezzel az emberrel a legsavanyubb tejfolt is el tudnam viselni” kialtottam az oreg holgynek s repesve setaltam be a kovetkezo szobaba, melynek hofeher falai kozott kellemes illat lengedezett s en ugy ereztem, hogy innen mar nem megyek tovabb. Idokozben KK megismertette velem a suttogas igazi gyonyoruseget, a szenvedely valodi erejet, a vagyak tombolasanak hatartalansagat de Mellette ismertem meg a vegtelen nyugalmat, a teljes elfogadast, az oszinte olelest vagyis az onzetlen szerelmet. Ez akkora adag tejszin volt, hogy Kina minden emberenek jutott volna belole, ezzel szemben en a kesobbiekben az oreg holgytol megkaptam Kina osszes szarat.

Lassan en leszek a legjobban nyalo ember az univerzumban, gondoltam magamban de kozben ketsegek gyotortek. Mi baja lehet Miszissz Eletnek? Talan beteg, hogy nekem adta KK-t?

Ugy dontottem, hogy elbeszelgetek vele. Maganyosan ucsorgott szobank egyik sarkaban, feher ruhaja szelet meg-meglebbentette a szel, csipkekesztyube bujtatott apro kezeit egymasba kulcsolta s hatalmas szemeivel szomorkasan nezett ram. Olyan volt mint egy Van Gogh festmeny: szep es szomoru.

Ereztem, hogy van meg ott valaki, aki hatalmasabb mint o, aki uralkodik rajta, aki nem annyira jatekos mint a Miszissz, aki nem csopogtet soha tejszint es akkor odalepett hozzank egy ur. Hideg tekintetebol hianyzott mindennemu erzelem, fekete ruhaja szikar testet rejtett. Hatarozottnak tunt mikor kijelentette, hogy bekoltozik KK-val kozos eletunkbe.

Igy ismertem meg Miszter Halalt.

Miszter Halal …

Maig sem tudom, hogy tulajdonkepp melyikunk miatt koltozott be de nehany nap mulva ugy dontott, hogy KK szimpatikusabb neki mint en.

Lassan megszoktuk a kozelseget s megprobaltunk egyutt elni vele. Ugyanugy szerettuk egymast mint azelott de a legszenvedelyesebb pillanatokban is ott volt velunk sot egy daganat kepeben testet is oltott KK-ban. Ott volt reggel mikor felebredtunk, jott velunk setalni, egy pillanatra sem tevesztette ot szem elol. A nap minden perceben keszenletben allt, mintha csak egy jelre varna. Nem volt olyan kozlekeny mint a Miszissz, soha nem mosolygott. Azt hiszem az oreg holgy felt tole, mert mig Miszter Halal ott lakott nalunk soha, egyetlen pillanatra sem veltem hallani csilingelo kacagasat. Addig boldog kis hajlekunk valamikepp megvaltozott, mignem egy napon rajottem, hogy a Miszissz elkoltozott tolunk, teljesen atadva minket az oregurnak.

KK naprol-napra rosszabbul viselte a Miszter jelenletet. Kezdetben csak arrol faggatta, hogy miert o kell neki? Megprobalt lazadozni, hadakozott, de Miszter Halal nem tagitott, csak ult csendesen es vart. Idovel KK is lecsendesedett, mar nem hadakozott, mar nem lazadozott, o is csak vart. Ma mar tudom, hogy KK Miszter Halalt varta, Miszter Halal pedig KK-t, illetve azt, hogy elvarrja az utolso Miszissz Elethez fuzodo szalakat.

Azon a hajnalon mikor a Miszissz belibbent a szobaba, a megszokottnal is csondesebbek voltak mindketten. A Miszter nem lepodott meg az oreg holgy latogatasan. KK abban a pillanatban mikor megpillantotta zihalva arra kert, hogy ultessem fel, mert meltokepp szeretne elbucsuzni a Miszissztol aki csipkekesztyujet lehuzva, KK arcat a kezei koze veve finom csokot lehellt homlokara, majd megfogta a kezet es atadta ot Miszter Halalnak. Egyetlen sohajt hallottam s mindketten eltuntek.

Csak alltam csondesen s elkezdtem felkutatni magamban az anyai simogatast, mert tudtam, hogy egesz addigi eletem legfajdalmasabb idoszaka kovetkezik.

Ott maradtam a Miszisszel, aki lassan becsukta a szoba ajtajat, furcsamod nem nyitott masikat, hanem odakuporodott mellem. Azt hiszem, akkor lattam eletemben eloszor konnyezni ot s tudtam, hogy KK miatt meg Miszissz Elet is szomoru.